Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok

À nadály természetrajza Rendszertana (34): Phylum: Vermes. — Classis: Annulata (Annelida). — Ordo: Hirudinea — Familia: I. Rhyncobdellidae — Sub familia: Ichthyobdellidae — Genus: Piscicota Clepsinidae Clepsine II. Gnathobdellidae Nephelidae Nephelis Hirudinidae Aulastoma Hirudo A számos magyarországi piócafaj közül egyesek darabos táplcdékkal élnek (Nephelis, Aulastoma), míg pl. a Hirudo, Haemadipsa fajok a darabos táplálékról áttértek a cseppfolyósra: gerincesek vérére, s száj szerveik ennek megfelelően átalakultak. A csekély számú idézett forrásmunka az orvosi piócát különböző néven (Hirudo off., H. med. stb.) említi, pontos rendszertani meghatározás azonban egy esetben sem történt. Ismerve a magyarországi piócafaj ok nagy számát, enélkül felelőtlenség lett volna bármilyen zoológiai faj megjelölést használni (esetleg csak olyan alapon, hogy „felragad" — „nem ragad fel"). Ezért használtam következetesen az országszerte ismert két népi megjelölést: nadály, lónadály (valószínű, hogy mindegyik mögött több különböző zoológiai species rejtőzik). A változékonyság és a változatok száma olyan nagy, hogy Apáthy az összes középeurópai Haemopis és Hirudo alakot egy fajba, a Hirudo medicinalisba sorolja, s ezenbelüllegföljebb varietásokat különböztet meg. Apáthy írja, hogy a rendszertanban lópiócának nevezett Aulastomák „nem bírják a melegvérűek bőrét átharapni, vért sohasem szívnak" (35). Testük két végén levő korong közül az elülső a szívó, a hátsó a tapadó korong. Az „úszást minden pióca egyformán végzi: a test lehető leghosszabbra kinyúlik. . . a lehető legnagyobb mértékben vízszintesen ellapul, és a vizet le-föl, elölről-hátra kígyódzó mozgással, függélyesen csapja. A piócák fajsúlya a vizénél mindig jóval nagyobb, erős izommunkájukba kerül, hogy magokat