Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)
Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok
— rossz zsákkal a hátán — fel-alá járva a sokadalomban éneklő hangon kínálta portékáját: • * ^— sNa- dááj, táá- jog gyö- kéér. „Van egy öregember a községben — mondja róla V. Zsófi néni —, minden tavasszal kiabálja a piócát. Van egy nagy kétliteres üvege, kiabálja: »Naclaly, tájoggyökér!« (Jobbára csak a piacon, de) utcákba is jár." „Egyik nyáron ki szerettem volna faggatni az öreget tudománya felől, de sehogysem akart kötélnek állni. (Bizonyára roszszul kezdtem hozzá). Több év elteltével jutottam csak el újra Vésztőre, akkor hallottam, hogy ő is meghalt időközben. Nyugodjék békében! Most Komádiból jön át egy asszony (piackor), de csak ritkán". (V. Zs.) (Okány és Kornádi szomszédos községek.) Nem szenvednek azért hiányt nadályban a vésztőiek, ellátják magukat. 1961-ben, egy verőfényes augusztusi reggelen, vendéglátó gazdámmal, a jó öreg Varga Sándor bácsival (a továbbiakban : V. S.) beszélgettünk. Szó esett valahogy a nadályról is. Éppen jókor: az öreg már úgyis készült nadályt gyűjteni, az idő is éppen kedvező volt. Nem kellett sokat kérnem, megengedte, hogy vele tartsak. Fokközbe mentünk. Sándor bácsi, kezében az uborkás üveggel, elindult az egyik kis tisztás felé. Tapostuk a szárközépig, térdig érő sötétbarna vizet: lábunkat körbe mozgatva „bekavartuk". (1. ábra) A felzavart víz tetején hullámos mozgással megjelent egy-egy cirmoshátú pióca. Változó szerencsével folyt a vadászat. (2., 3. ábra). Szeged és Kiskúndorozsmd. A szegedi piacokat főleg a dorozsmai gyógynövény- és piócaárusok látják el (részletesen más dol-