Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok

mázsáját 250 fr.-ért. A minden évben való fogdosás nagyban hátráltatja kifejlődésöket." (26) Nem vádol, nem átkozódik — csak közöl, leír, de megoldást sem javasol: passzív marad. (Ne kutassuk most, hogy valóban így volt-e ez, vagy pedig — valami rosszabbtól tartó — paraszti óvatosság festette sötétebbre a helyzetet, mint amilyen valójában volt. Elég az hozzá, hogy 1840-re Csanád vm.-ből a nagylaki határ kivételével kipusztultak a nadályok) (27). Ezután jött az újabb rólunk-nélkülünk intézkedés: a lecsapolás. Amit még a kereskedelem meghagyott — elvitte a gát, a csatorna: a pákász „őseinek birodalma, a Csíkország, lába alól mindinkább és mindenfelé fogytán van" — írja Herman Ottó (28). A jelen. (A nadály gyűjtése, árusítása Hódmezővásárhelyen, Makón, Vésztőn, Szegeden, Kiskúndorozsmán, Nagykamaráson és Fehérgyarmaton). A pákászok, nadályosok ismerték annyira terepüket, hogy még a nagy folyamszabályozási munkák után is megtalálták a maguk nadály-lelőhelyét. De ez már nem volt országos méretű, még kevésbé félvilágot behálózó áruforgalom kiindulópontja. Szűk kis terület vevőkörét — egy városét, vagy néhány községét — elégítették és elégítik ki mindmáig. Módszereik az idő folyamán nem sokat változhattak, ezt bizonyítja az ország különböző részein gyűjtött adatok hasonlósága. Kiss Lajos írja, hogy a „váséirhelyi híres vásárokban" „piócát a volt polgári fiúiskolánál, a kádárokkal szemben árultak, befőttes, széles szájú üvegben. A piócás gombot, tűt, cérnát és gyüszűt is árult" (29). Bálint Nagy István pedig Máko\T) nadályosemberét említi: „Még gyermekkoromból (ez kb. a múlt század utolsó évtizedeit jelenti) magam is emlékszem a piócaárusra, aki széles szájú, piócáktól hemzsegő üveget zsinegre kötve kezében lóbálta s utcákon keresztül kiabálta: »Piócát vegyenek!« (30). Vésztőn (Békés vm.) a ragadvány-, vagy csúfnevekkel megkülönböztetett számos Papp családban mindenféle felekezet akadt. Egy verekedős természetűt és családját ,,vércse Papp"nak, a liszteskofa családját „lisztes Papp"-nak nevezték. Volt ott „körmös Papp", „nehézpipájú Papp" s végül akadt egy