Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok

1704. irudo — idem. A XV. század végéről származó besztercei szószedetben is megtaláljuk: 1120. sangssuga — nadal 1121. i'rugo — idem Mindebből legalább annyi látszik, hogy a korai magyar középkorban a fogalom ismert volt. (A szó eredete ismeretlen mindmáig [1.] — 1. Bárczi SzfSz — de semmi esetre sem szláv eredetű; Kniezsánál még a „kétes eredetűek" között sem szerepel.) Azt már csak a rokonnépek megfelelő anyagával összehasonlítva lehetne eldönteni, hogy mint gyógyításra használt állatfajt, mint vízi emberek vagy az értékes halállomány kellemetlen élősdijét ismerték-e, de mindhárom föltevés valószínűnek látszik. Hogyan maradt volna fenn a halászati szempontból aligha értékes Nadálytó és Nadálysár neve, ha más okból nem lett volna fontos, ismert, jelentős számukra? És miért éppen a nadályokról nevezték el ezeket a bokros, mocsaras, ingoványos helyeket („loci arenosi et viminosi", stagnum", „to", „saar"), hiszen elnevezhették volna a nyilván nagy számmal ott élő madarak, vagy emlősök valamelyikéről, jellegzetes növényeiről, alakjáról (v. ö. Kerektó) egyaránt. S nem egészen egy századdal az utolsó kézzel írt glossza után már jelképpé: az elnyomó, az uzsorás, a kizsákmányoló jelképévé vált, határozottan utalva jellegzetes vérszívó talajdonságára. Ez pedig csak úgy képzelhető el, hogy a fogalom (és mindaz, ami vele összefügg) régóta és széles körben ismeretes volt, és éltek vele. Galepinus (1592) és Szenczi Molnár Albert szótárában (1604) is megtaláljuk a nadály szót; 1630-ban pedig „Discursus de S ammo Bono" című művében így ír Sz. Molnár Albert: „Ez vérszopó nadályok az ö alattok valókat mind az tetemekig megnyúzzák* és veleiket csontyokból is ki szívják." Apáczai Csere János Magyar encyklopediájában (1655) ezt olvassuk: „A nadály vér szipó"; majd ismét átvitt értelemben * Szemléletes és képi erőtől duzzadó leírását v. ö. Győrffyével (i. m. p. 57): Az ilyen kotus réteken csak . . . zsombokról-zsombokra ugrálva lehetett átkelni. Aki ... megállott, az rögtön belebukott a latyakba, s nagyon könnyen piócák, rákok s férgek tápláléka lett. "