Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Jendrassik Loránd: Semmelweis és Lister teljesítményei egy mai élettan-kutató megvilágításában

többnyire éppen a legszebb és legegészségesebb alkatú fiatal asszonyok. Rokitansky és Skoda csak részben tettek jóvá mulasztásukat Semmelweis későbbi támogatásával. A sok száz és ezer sírba vitt áldozatot már nem lehetett feltámasztani. Skodát és Rokitansky! csak azért említjük, mert nagy emberek voltak. A hiba főként a szülészeké volt, akiknek az óvatosság elsősorban lett volna a kötelessége, és akik a helyes teendők alkalmazását, amennyire tudták, még Semmelweis felfedezése után is akadályozták. Az események ismeretesek. Semmelweis kellett ide, hogy a helyes magyarázat nyomára jöjjön. Azt, hogy mi a különbség oka az orvosok és a bábák osztálya között, azt kellett megállapítani, nyilván ez volt a gyermekágyi láz egész felléptének oka. Számba vettek mindent, de a legtöbb tényező a különbséget nem magyarázhatta, mert mindkét osztályon egyenlően hatott. Még arra is gondoltak, hogy a sziilőnő szeméremérzete okozhatta a különbséget, mivel akkoriban az orvosok és orvostanhallgatók valamennyien férfiak voltak, a bábák pedig nők, s az így fellépő emóciók praedisponálnának a baj felléptére. Bámulatos, hogy a szakemberek nem tudtak a legplauzibilisebb magyarázatig eljutni. Tudjuk, hogy a felfedezésnek mi lett a sorsa, s ebben Semmelweis valódi orvosi természetének is szerepe volt. Nem szeretett írni, s csak a szükségesség vitte rá erre. 1847-ben először a bécsi Orvosegyletben Hebra, 1819-ben az Akadémiában Skoda jelentette be, és tartott róla előadást. Hangsúlyozni szeretném, hogy Semmelweis felfedezésének prioritása ezért tehát lH47-től számítandó, annak dacára, hogy írásműveinek jórésze, amiknek elkészítésére a magyar orvostudomány egyik akkori jó szelleme, Markusovszky érvelése indította, már csak az 50-es és 60-as évekből származik. Teljesen tévesnek tartom ugyanis azt a nálunk elterjedt felfogást, mintha a tudományos eredmény ,,sine qua non"-ja a nyomdafesték volna. Ismerek olyan egyetemet, amelynek Értesítőjében a leghosszabb és legfontosabb, s az Akadémia főülésén tartott díszelőadás sem számít, de a malac-farknyi nyomtatott jelentéktelenség igen. A helyzet olyan, mintha pl. egy háborús