Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Huszár György: Apáthy István és Rudas Gerő

a fogak és csontok korhadása, a csont- és fogszövet postmortalis elváltozása, a zománc alakelemei, a zománcprizmák elmeszesedése és hiányos képződése, a denticulus szöveti szerkezete. Közleményei hosszas és fáradságos kutatásokon alapultak és a korabeli irodalomban való nagy jártasságát tükrözik. Közleményei felett Apáthy intézetének fejléce szerepel, de a szövegrészben is majd mindig köszönetet mond Apáthynak a tudományos munka lehetőségéért és a szakmai segítségért. Gyakran idézi Apáthy véleményét a vizsgálat tárgyát képező problémákkal kapcsolatban. Prioritási vitája támad kora egyik legnagyobb tekintélyével, W. D. Miller-vei (1853—1907). Arra hivatkozik, hogy Miller cikkének megjelenése idején közleménye már Apúlhynál volt. 1898—99. években Rudas a földből kiásott csontok és fogak postmortalis elváltozásait kutatta, főként az akkoriban mycelites ossifragusnak nevezett gombaféleséggel foglalkozott behatóan. Ezeknek a vizsgálatoknak akkor elsősorban törvényszéki orvostani szempontból volt jelentőségük; ma a palaeopathológiai és palaeostomatológiai kutatás fellendülése újból aktuálissá teszik kutatásait. Rudas és Apáthy viszonyának közvetlenségére jellemző az alábbi eset: Rudas szerint a postmortalis elváltozást okozó gombák egyik fajtáját Apáthy a csiszolás során arteficiálisan odakerültnek vélte. Rudas leírja, hogy ennek bizonyítása végett Apáthy a készítményt sajátkezülűleg mosta és ecsetelte vízben, alkoholban, éterben és kloroformban. Azonban a kétségbevont gombák nem tűntek el. Apáthy ennek ellenére is kitartott nézete mellett, Rudas szintén. Az 1896. évi Ezredéves kiállításon Apáthy intézete nagy anyagot, ezer mikroszkópiai készítményt mutat be. Ezek között 100 készítmény szerepel mind Rudas Gerő fogorvos, egyetemi magántanár ,,a fogak ellenállására és fejlődésére" vonatkozó preparátuma. Rudas Gerő Rolhman Ármiiimú együtt a magyar fogászati szövettan úttörője, alapítója volt. De míg Rothman munkássága kimerült a fogból és györkérhártya kórtanával foglalkozó, 1889-ben megjelent német nyelvű monográfiájával, addig Rudas több mint két évtizeden keresztül dolgozott, publikált és nemzet4* 51