Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Réti Endre: Apáthy István emberi jelentősége

rendet előbb le akarja rombolni s a pusztaságban akarja fölépíteni az új társadalmat." És ugyanakkor, amikor nyilván nem Marx és Engels eredeti munkáinak teljes ismeretében bírált, amikor — talán éppen helytelen forrásból származó fogalmak alapján tartott a szocializmus egyes, vélt hibáitól 1912-ben, — jóleső érzéssel olvassuk volt tanítványának, Ebner Sándornak német nyelvű levelét 1917. november 1-i kezdettel, aki a krasznojarszki hadifogoly táborból írja Apáthynak: „Boga barátom közölte velem, hogy Professzor Ür néhány szocialista munkát küldött nekem. Nagyon örülnék, ha megkaphatnám azokat. . . így legalább szellemileg haladhatok és a régi gondolatokat is felfrissíthetem." Színes, aktív, sokoldalú és egyben ellentmondásos egyéniség Apáthy Istváné. Nemes, becsületes, bölcs és széleskörű, haladó eszmék nemegyszer keverednek a tévessel, a végig át nem gondolttal, a pontosan meg nem ismerttel. Apáthy István izzó, nagy egyénisége szabadon szárnyaló gondolkodása a szörnyű magyar elnyomottságból is eljutott politikai téren a szocialista társadalom megsejtéséig, kívánásáig. A mi korunk, a szocializmus azonban nem olyan, mint amilyennek ő bizonyos tekintetben elképzelte. S hogy ebben tévedett, bizonyítja az a tény, hogy mi nem a pusztaságban építünk, hanem az új társadalom alapjaiba beágyazzuk mindazt, ami a megelőző korok tudományából, emberi értékeiből előremutató, maradandó s beleépítjük Apáthy István életművét is. 4 Orvostörténeti közi. 49