Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Ábrahám Ambrus: Apáthy István
bibliát, amelyben benne volt mindaz, amit a múlt szelleme és szorgalmatos keze hasznosnak és mikrotechnikai vonalon értékesnek termelt. Útmutatás, példa és tanítás volt mindazok számára, akik ennek a gyönyörű segédtudománynak a művelésére és általában a nagy biológiai problémák boncolgatására magukban kedvet és erőt éreztek. De hogy valóban mi volt a véleménye az akkori szakembereknek erről a ragyogó munkáról, arra vonatkozólag hadd álljon itt néhány vélemény azoktól a vezető egyéniségektől, akik akkortájt ennek a tudománynak kiváló ismerői és egyúttal kimagasló művelői voltak. Schaf fer a könyv ismertetését (Wiener Klin. Wochenschr. Jahrg. XV. N. 12. 1902.) a következő mondatokkal vezette be: ,,A mikrotechnika azon az úton van, hogy tudománnyá legyen. Sajátságos tankönyv ez, amely azáltal, hogy a tárgyat történetileg, kritikailag és elméletileg kezeli, tudományos színvonalra emeli." Heidenhain tübingai hisztológus idevonatkozólag a következőket írja (Münchener Medic. Wochenschr. Jahrg. 44. 1897): ,,Das Buch ist eine vorzügliche Arbeit, eines besonnenen und erfahrenen Gelehrten, ist ausserdem nicht etwa trocken geschrieben und wir haben so viele vorzügliche Bemerkungen allgemeinen Inhaltes darinnen gefunden, dass unserer Meinung nach, auch der vollkommen durchgebildete Techniker das W 7 erk mit Vergnügen lesen wird." Paul Mailer, a mikrotechnikusok nagymestere 1920-ban Apáthyt a legnagyobb élő mikrotechnikusnak nevezte. Lenhossék Mihábj, a kitűnő neurohisztológus, aki különben, mint neuronista szöges ellentétben állt Apáthyval és vele késhegyig menő harcokat folytatott, a róla szóló méltatásos megemlékezésében Apáthy Istvánt, mint mikrotechnikust „magister mundi" névvel illeti. Azzal, amit az előbbiek során elmondottunk tulajdonképpen végeztünk is Apáthy Istvánnal, mint nagyvonalú szervezővel, mint kutatóval és tudóssal. Ha még mondanunk kell valamit, ez nem lehet más, mint a hála a jósors iránt, hogy a magyarságot ilyen nagy szellemmel, ilyen átfogó és nemzetközileg is értékelt egyéniséggel megajándékozta. Ha Apáthy István nevének a leírásakor mégis szomorúságot is érzünk, ez két forrásból táplálkozik : az egyik az, hogy az első világháború alatt és életének utolsó dekádjában többet foglalkozott politikával, mint ameny-
