Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

A teremtés a legegyszerűbb élőlényekkel kezdődik és meghatározott, örök törvényszerűségek szerint alakul át ezer és ezer változattá. Csak hosszú idő után éri el a fejlődés az ember fejlődésfokát. Mik azok az örök normák, amelyekről Goethe beszél? Nem mások, mint azok a törvényszerűségek, amelyek az élőlények változását, fejlődését irányítják. az alakok különbözőségei ellenben a környezettel való szükségszerű összefüggési viszonyokból erednek, és így joggal feltételezhet az ember egy alapvető, egyidejű sokféleséget, valamint egy feltartóztathatatlanul előrehaladó átalakulást, hogy az állandó és az eltérő jelenségeket felfoghassa." „Aussätze zur Naturwissenschaft" 125. o.) A norma tehát, amelyet Goethe öröknek vélt, a környezet hatása, az élőlényekre, amely állandó átalakító erejével a fejlődés leghatásosabb rugója. Mind Thaïes szavaiból, mind a természettudományi fejtegetésekből arra lehet következtetni, hogy a goethei fejlődésconceptio az idő történeti kategóriájának figyelembevételével visszafordíthatatlanul egy irányban haladó folyamatra utal. Thaïes és Proteus szavai leszögezik, hogy a kezdet az egyszerű formákban nyilvánul meg, amelyek lassan változnak, szaporodnak és alakulnak át új meg új formákká. A fejlődés végső fokán az ember áll. Thaïes szavai megerősítésére Proteus még hozzáfűzi; Proteus: Komm geistig mit in feuchte Weite, Da lebst du gleich in Läng und Breite, Beliebig regest du dich hier; Nur strebe nicht nach höhern Orden: Denn bist du erst ein Mensch geworden, Dann ist es völlig aus mit dir." Ebből világosan kiderül Goethe álláspontja az idealizmussal szemben. A fejlődés az embernél befejeződött. ,.Magasabb szint" nem érhető el. Nincsen intellectus archetypus, szervezet nélküli, szellemi tevékenység. Ez a gradatio-elmélet materialista meg-