Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Ábrahám Ambrus: Apáthy István

ságról gondolt arra, hogy itt és a dúcsejtekben is finom rostocskák (primitív fibrillák) lehetnek, azonban a megfelelő technika hiányában ezeket előtüntetni nem tudta. Kupfer osmiumsavas rögzítés után savanyú fuchsin festéssel a gerincesek velőhüvelyes idegrostjaiban megfestette a primitív fibrillákat, de, hogy a dúcsejtekben is vannak ilyenek, annak kimutatása kizárólagosan Apáthy István nevéhez fűződik. Apáthy a neurofibrillákat az idegrendszer vezetőelemeinek tartotta. Ó továbbment a neurofibrillák morfológiai és fiziológiai értékelésében és azt hirdette, hogy ezek átmennek a sejteken, a központokon, sőt az izomrostokon is és így egy összefüggő rendszert alkotnak, amely az egész szervezetet átjárja és az egész idegrendszert, összes elemeivel együtt, szakadatlan (continuus) egységbe fűzi. Apáthy felfedezései hadat üzentek a neurontannak, a synaptológiának, egyszóval az érintkezés útján való ingerületátvitel (contiguïtés) tanának és hatalmas harcoknak a megindítóivá váltak, amelyek hosszú időn keresztül rendkívül hevességgel folytak, főleg közte és a neurontannak olyan jeles képviselői között, amilyen Ramónij Cajal, Lenhossék Miháli] és mások. Ebben a rövid méltatásban nem igen lehet helye annak, hogy a kérdésnek érdem szerinti tárgyalásába és taglalásába kezdjünk, főleg azért, mert magunk is neuronisták vagyunk. Azonban annyit meg kell mondanunk, hogy a mi véleményünk ebben a tekintetben az, hogy Apáthy István a forradalmi hangulatban túlment azokon a határokon és lehetőségeken, amelyeket az ő készítményei, amelyek kizárólagosan piócaanyagra vonatkoztak, számára tárgyilagosan megengedtek. Véleményünk szerint — és ezt a birtokunkban levő Apáthy-féle, Nápolyban (1882) a Pontobdella muricata bélcsatornájából készült preparátumok is igazolják — Apáthy elnézett bizonyos tényeket és adottságokat akkor, amikor a bélfalból olyan sejteket közölt, amelyeken a fibrillák (rostok) megszakítás nélkül áthaladnak és a szervezetben folytatólagosan továbbhúzódnak. Ugyanis Apáthy a belet totálisan, hártya alakjában aranyozta, tehát vastag anyagon dolgozott és így jöttek létre olyan rajzok, amelyeketa „Dasleitende Element des Nervensystems und seine top ogra fisc hen Beziehungen zu den Zellen" című munkájában 2* 19