Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Magvarországi gyógyvízvizsgálatok a XVIII. században

A gyógyvizek számbavételét kellő, szakszerű megvizsgálását csakis az orvosoktól lehetett elvárni. Az elszigetelten működő, szinte minden felszerelést nélkülöző orvosok az ország természeti kincseinek rendszeres számbavételét — különösen a század elején — képtelenek voltak elvégezni. A század második felében az egészségügyi szervezet központi megerősítése megsokszorozta az orvosok számát, de még így is megdöbbentő az a kép, amely a Helytartótanács rendelkezése alapján 1769-ben, az orvosok összeírása közben kialakult. Számos megye szomorúan csak azt állapítja meg, hogy területén egyetlen orvost sem lehet találni, így szól pl. Békés, Bereg, Csanád. Mosón, Szabolcs, Tolna, Torna stb. megyék jelentése. Csak néhány nagyobb város büszkélkedhetett jobb orvosi ellátással: Pozsonyban 14, a hirtelen fejlődésnek indult Pest 5, Buda 2, Debrecen 4, Eger 2 orvos lakóhelye volt. (18). Az orvosok számának növekedése még a magyarországi orvosképzés megindulása után sem volt gyors. 1807-ben mint nagy eredményt említi Kouáts Mihály a Magyar Chemia előszavában, hogy „Orvos pedig vagyon már most minden Vármegyében és Városban." Ha így látjuk a helyzetet, s másként nem is szabad látnunk, nem fogadhatjuk el Crantz bíráló szavait, hanem éppen ellenkezőleg azt kell megállapítanunk, hogy az a kis létszámú, hazánkban nagyobbrészt még gyökértelen (Ausztriából, Olaszországból ideszármazott) orvosi kar nagyon is kivette részét a hazaitgyógyvizek felkutatásában, s azok kémiai megvizsgálásában. Hogy ezt nekünk kell most elmondanunk, s nem mondotta el már 160 évvel ezelőtt Nyulas Ferenc, annak is megvan a maga oka. Ó ugyanis nem tudott arról, hogy sokkal több a végzett vízvizsgálatok száma, mint amennyi általában ismertté vált. aránylag kevés ugyanis az, ami nyomdafestéket látott. A kéziratok közül sok már addigra is elkallódott. Azóta azonban néhány a régi levéltárakból előkerült. Hogy a kéziratos anyag sokkal gazdagabb volt, mint amennyit ma már ismerünk, arról egyes kortársak tanúskodnak. A már többször említett Crantz összefoglaló jellegű művében (25) jó néhány olyan névre is hivatkozik, akiknek eredményei eddig nem kerültek elő, ezen kívül n* 163