Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Vita Zsigmond: Pápai Páriz Ferenc „Pax Corporis"-ának különböző kiadásai

Mint más esetekben, itt is a megelőzést tartotta fontosnak. A hazai olvasó most első ízben kaphatott olyan általános egészségügyitanácsokat, amelyeket a későbbi orvostudomány továbbfejlesztett. Ezután a különböző kiadásokban egyformán következik „Az ínynek vagy Fog-húsának nyavalyáiról" szóló fejezet. A III. könyvben nem találtunk semmi változtatást. A IV. könyv 1. részének vége a későbbi kiadásokban három bekezdéssel bővült. Ezekben a „rendetlen és képtelen Étel kívánásról" van szó. A következő könyvekben csak jelentéktelen helyesírási javításokat vettünk észre. A későbbi kiadásokban már ilyen javításokra szorítkozhatott a Pápai Páriz András munkája. Az első kiadás VII. könyve a pestisről szóló elevenen, sok helyt megdöbbentő jellemző erővel megírt fejezettel végződött be. A fertőzésről, a járvány terjedésének okairól írva Pápai Páriz kíméletlenül tárja fel a korabeli Európa bűzös sebeit. „Hlyen a régi koporsóknak (kiváltkép ha valami dögös betegségben holtanak-meg régen) valami okon, vagy akarva vagy föld-indulás, vagy vízmosás által valaholott lött felbontása . . . Ide való, táborozásnak idején a holt testeknek megbüszhödése . . . így a Városokban a szemét és ganéj dombok : amint ennek az árrát gyakorta sok ezer embereknek hirtelen elveszésekkel fizette meg ezelőtt a nagy Paris városa Franciában, melly-is most sokkal tisztábban tartatik. Megesik a ez drágaságban-is, mikor a nagy szükségnek miatta mindent öszve eszik a szegény ember: holott a nag}

7 Rendeknek egerei és egyéb férgek gabonával felettébb is bövölködnek." Nem folytatjuk tovább és az ajánlott egészségügyi rendszabályok közül is csak egyet emelünk itt ki: „Szükség azért minden közönséges helyeket, házakat, és utakat minden rútságtól tisztán tartani, templomot, scholát, udvart, tanátsházat, útzákat, s kutakat kiváltképen, minthogy azokból fűtünk, főzünk, mosdunk." Ilyen és ehhez hasonló, eddig nem eléggé méltányolt utasításaival lett a Pax Corporis újabbkori egészségügyünk megalapozójává. A VIII. könyv mintegy 55 oldallal növelte a könyv anyagát, és így a Pax Corporis (12) a későbbi kiadásokban (1747—74) az Elöljáró beszédben és a tartalmon kívül 410 oldalt tett ki.