Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Vita Zsigmond: Pápai Páriz Ferenc „Pax Corporis"-ának különböző kiadásai

után a legkülönféle orvosságokat; hadd legyen miből válogatni. És pedig válogassanak e könyv alapján orvosságokat azok, akiknek a könyvét írta, vagyis az „igyefogyott szegények", „kiknec nincsen mindencor kezec ügyében értelmes Orvos, kiváltképpen falukon." Az orvosi hivatásnak ezt az előremutató megfogalmazását Pápai Páriz Enyeden 1687-ben „Siralmas Esztendőben" írta. A könyvét olvasgató késői orvosok, amikor a mű orvosi része már rég elavult, legfőképpen ezt vehették át tőle. Az ajánlást Sz. Némethi Sámuel kolozsvári református professzor verse követi. Ez a vers a lélek és a test orvosát dicséri. A Pax Corporis ebben az első kiadásban, amint tudjuk, még csak hét könyvből állott, és az ajánlásokon és a tartalmon kivid 320 lapot tett ki. A könyv utolsó lapján Pápai Páriz az igézetről írt és ezzel az első könyv VIII. részében írottakat kiegészítette. Ezt a részt később kissé módosítva a VIII. könyv XVIII. részének IV. fejezetében helyezte el, s így egységesebbé tette munkáját. Végül a hibák kijavítását is közli. Két év múlva, 1692-ben, Lőcsén jelent meg a következő 8-ad alakú kiadás azonos felosztással és szinte azonos szöveggel. Pápai Páriz azonban ezt a kiadást nem ismerte el magáénak, úgy látszik beleegyezése nélkül adták ki. Maga a szöveg azonban itt is ugyanaz. Feltűnő azonban a címben: ,,az Házi Czelédes (!) Gazdáknak és Gazdaszszonyoknak, kik Városokban és Falukon Iáknak, és sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra" adta ki művét a szerző. Az 1. és 3. kiadásban ellenben csak ezt írta: ,,és sok ügye-fogyott Szegényeknek hasznokra ..." A két cím közötti különbségen is elgondolkozhatnánk, elég azonban ennek alapján ismételten azt hangsúlyoznunk, hogy Pápai Páriz éppen a szegény népnek szánta munkáját. A 2. kiadás ajánlása „az kedgyes Olvasóhoz" szól, utána itt is a Sz. Némethi Sámuel verse, majd az első könyv következik. Fontosabb ennél az 1695-i Tótfalusi K. Miklós nyomdájában készült kiadás, amelyből sajnos, kevés példány maradt ránk. Már Dézsi Lajos megállapította, hogy ezt a kiadást Pápai Páriz a VIII. könyvvel bővítette, így alapjává lett ez a későbbi kiadásoknak is (9).