Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Regöly-Mérei Gyula: A primitív koponyatrepanatiók palaeopathológiai morphológiája

is. Koponyalékelést ábrázol a Morales-Macedo által leírt ó-perui huaco-korsó is. A primitív sebészeti trepanatiót többféle módon végeztek. Az eljárás a kor és a kultúra szerint is változott, de mivel azonos helyen és egyidőben, pl. a praecolumbián Peruban, többféle eljárást is végeztek, azért nem kizárt, hogy valamilyen jelenleg még előttünk ismeretlen „javallat" alapján választotta a régi idők „sebésze" az alkalmazott műtéti típust. A koponyalékelés történhetett : 1. dörzsöléssel (Broca, gyermekeken?), 2. kaparással vagy kivájással (Holländer, Moodie, StephenChaiwet stb.), 3. kimetszéssel, vagy fűrészeléssel (Tello, Moodie, D'Harcoiirt, Russu és Bologa, az általunk közölt avar homloküreglékelés stb.); 4. „pergőfúróvar' (Tello, Holländer, Moodie, Anda stb.). A palaeopathológiai leletek alapján Tello Moodie, Muniz és Alac Gee, Holländer, Stéphen-Chauvet, D'Harcourt, Guiard, Anda és mások behatóan tanulmányozták a trepanatiók technikai kérdését. Moodie tapasztalatai szerint az ó-perui leletek zömén kaparással vagy kivájással készítették a nyílást. A csont kivájása valószínűleg vagy egyszerű vésési technikával történhetett, kalapáccsal, vagy ennek megfelelő ütőeszközzel; esetleg kézzel vezetett (marokra fogott) vésővel, illetve kőpengével. mint ahogyan pl. a tegmen tympani elvételével a kórboncnok nyitja meg a dobüreget. A csont kaparása nyilván Volkmann-kanállal végzett mai műtétek primitív analógiája lehet. Az európai leletek nagyrészén (terminális vagy postmortalis trepanatió esetén) a sebszélek palaeopathológiai vizsgálatával kimutathatók a vésésre jellemző finom barázdák. Az ó-perui trepanatiós technika másik megszokott módszere — Moodie szerint — a kimetszés, illetve a kifűrészelés. A „pergőfúrós" eljárás az Anda által leírt műszer ismeretében már nem átvitt értelmű elnevezés. Tello, majd Aloodie azonban hangsúlyozzák az ó-perui pergőfúrós esetek relatív kis számát. Moodie öt és Tello egy (Yauyos) esetéről közölt képek és az