Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Regöly-Mérei Gyula: A primitív koponyatrepanatiók palaeopathológiai morphológiája

tulajdonították a betegségeket. A babilóniai—asszír felfogás szerint: az ember feje ellen Idpa támad (Western Asia Inscriptions, IV. 29, 2). Idpa voltaképpen láz-démon. A fejnek a betegsége az őrültség (tiu). Ez a nézet érvényesül pl. Nabu-KudarriUszur betegségének tudósításakor. A daemonogenetikus felfogás jellegzetes példája az epilepsia egykori magyarázata; innen származik a „morbus sacer" név. Ó-egyiptomi adatokat a Smithféle sebészeti papyrus 8-ik esetében találunk. Itt boltozati és koponyaalapi törésről van szó (a koponyacsont széttört, az orrnyílásokból és a hallójáratokból vér ürül), ami azonos oldali alsó végtagbénulással, a szemtekéknek a kóros oldal felé tekintő conjugált deviátiójával és meningismussal, vagy meningitisszel szövődött. Grapow ugyan felveti, hogy utóbbi tünet esetleg mint a Sm.6. eset ismétlése tévesen került újból a szövegbe. A papyrus szerzője hangsúlyozza, hogy a fej bőrén nincsen sérülés (vagyis: subcutan koponyatörés történt), de a bőr alatt az agy remegése érezhető, jeléül annak, hogy a koponyacsont széttört (ngj). A D-glossa magyarázata szerint külső ok, éspedig valamely isten vagy halott lehelete idézte elő a kórtüneteket. Mai felfogásunk szerint az lehetett a mágikus gyógyászati trepanatiók oka, hogy a nyíláson kiűzhessék a betegségokozó démont, vagy esetleg ott beléphessen a gyógyuláshoz szükséges „barátságos indulatú szellem." Az ó-egyiptomi koponyák palaeopathológiai vizsgálatakor sem Ruf fer, sem más kutató — az isz. 200 körüli évekből származó egyetlen kétséges lelet kivételével — egyáltalában nem észlelt trepanatióra utaló jelenséget. Ez a negatívum azonban nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, bizonyítja a mágikus gyógyászati trepanatiók lényegéről alkotott nézetünk helyességét. Egyiptomban azért nem került sor koponyalékelésre, mert a betegségokozó démonok kiűzésére egészen más módot választottak, pl. a berlini papyrus szerint nyolcféle füstölőszer (6,6—11 és 7,1) és tizennyolcféle kenőcs (8,9—9,4) szolgálta ezt a célt. A primitív racionális empiriás gyógyászat ó-Egyiptomban olyan szilárd alapokkal rendelkezett, hogy még a mágikus szakasz kialakulását is kedvezően befolyásolta, és ezért egészen a Píolemaida időkig túlsúlyban maradt. Ez az oka 9* 131