Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Regöly-Mérei Gyula: A primitív koponyatrepanatiók palaeopathológiai morphológiája

A PRIMITÍV KOPONYATREPANATIÓK PAL A E O PAT H O L Ô GI AI M O RP H OL Ó G IÁJA írta: Dr. REGÖLY-MÉREI G Y U L A (Budapest) A Chausse de Charme melletti dolmenben francia neolithkorból származó koponyát tártak fel, ezen ismerte fel 1867-ben Prunières elsőként azt, hogy a koponyán található anyaghiány nem sérülés, hanem szándékos beavatkozás: primitív lékelés következménye. Azóta nagyszámban irtak le hasonló jellegű leletet. Európa legkülönbözőbb területeiről kerültek elő a neolithikum-, az aeneolithikum-, a réz- és a vaskor, a népvándorlás és a korai középkor idejéből származó trépanait koponyák. A Balkáni-félsziget több helyén, népi szokásként még a múlt században is végeztek ilyen beavatkozást. Az amerikai kontinensen a praecolumbián időkből maradt fenn számos trépanait koponya, sőt torzított koponyákon is találtak lékelést (pl. a Lehma nn-Nitsche által leírt eset, vagy D'Harcourt könyvében szereplő post mortem trépanait, deformált fejű múmia). Trepanatiókat szerte a világban végezték, pl. Európa különböző területein, dél- és középamerikai indián-törzseknél, Tahitiben,, a Loyaiity-szigeteken, Üj-Kaledóniában, Űj-Zélandban, Afrikában és Ázsiában. Palaeopathológiai munka keretében nem tárgyalhatjuk a nagyszám ú leletanyagot. Guiard, valam int Stéphen-Chauuet kitűnő művei történelmi perspektívában adnak áttekintést, de az ún. primitív törzsek ilyen szokásáról is nyújtanak beszám olót. Magyar vonatkozásban Bartacz alapvető monographiája kritikailag áttekinti az irodalmat. Anda a magyarországi leletek sebészeti