Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Jendrassik Loránd: Semmelweis és Lister teljesítményei egy mai élettan-kutató megvilágításában

A pesti karon akkor (1882 előtt) nem volt még elmeorvosprofesszor, talán azért volt szívük a konziliáriusoknak kartársukat a tébolydába küldeni. Persze szokásos az elmebeteg előtt eltitkolni a valóságot, llcbráék meglátogatása után azt mondták neki, hogy a régi mesterének és barátjának új bőrklinikáján fogja az éjszakát tölteni. Semmelweis ezt elhitte, azonban lefekvés előtt még egy sétát kívánt tenni. Persze feltartóztatták. „Ekkor tört ki uramon a roham. Erős ember volt úgy, hogy hat ápoló alig bírta lefogni." — mondotta el visszaemlékezését 1906-ban a felesége. Az elme-kórházi kezelés azóta különösen sokat fejlődött. ,,Talán szerencsére, de homály fedi mindazt, ami az elmegyógyintézetben történt. Az is elegendő, ha a múlt századbeli elmeintézetek ún. sötétkamrájáról hallunk." — írja RegölyMérei. Kérdezzük, nem kapna-e dührohamot, pláne ilyen lázas állapotban bármely normális ember, sőt orvos, ha oly hanyagul becsapnák, s észrevette volna, hogy távozásában markos elmekórházi ápolók akarják meggátolni. S a tájékozatlanok ekkor, súlyos szepszis állapotában még sötétkamrába zárták, miután a dulakodásban gennyes tályogjait a hat ápoló aligha kímélte. Nem tudhatjuk, hogy a birkózásban felhevülve, kimerülve, Semmelweis mennyi ideig szenvedett a sötétzárkában. Elgondolni is szörnyű, de a boncolási jegyzőkönyv nem emlékezik meg arról, hogy tályogjait ujján és a pectorálisok között egyáltalán megnyitották volna. Az elmegyógyintézet „orvosai" tehát nem is részesítették szakszerű kezelésben. De ez főként a nagy Hebrának hibája, aki erre nem adta meg a szükséges utasításokat, és Semmelweist többé meg sem látogatta. így persze érthető, hogy magát a kórtörténetet végül sehol sem lehetett megtalálni. Semmelweis tragédiáját én magam annál is inkább tudom méltányolni, mert egy hasonló diagnosztikai tévedés később anyám családjában is előfordult, amelyről tőle és hozzátartozóitól gyermekkorom óta sokszor hallottam. Ott a felnőttkori skarlátot hitték elmebajnak, s az is halállal végződött. Valahogy az eset mottója az volt, bizony előfordul, hogy az egyszerű falusi orvosnak van igaza a professzorokkal szemben.