Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Papp László: A mohácsi csata halottai

felismerhető volt rajtuk az 1506., 1516., 1517., 1518., 1519., 1520., 1522., 1523. évszám. A következő napon, az elsőtől nyugatra 9 méter távolságban, vele párhuzamosan húzott kutatóárokban, a talajfelszíntől mindössze 40 cm-re mért mélységben ép emberi koponyára bukkantunk, majd a hozzátartozó vázrészekre, egészen szokatlan helyzetben. Ugyanis a testének baloldalán fekvő csontváz jobb karja a mélybe nyúlt, alsó végtagjai is a törzs szintmagasságánál jóval mélyebbre süllyedtek. Még aznapon, az első két kutatóárokra merőlegesen húzott harmadik árok 80-90 cm mélységében, egymás után kerültek elő az eredeti fekvésű, „ép" csontvázak. Durvább megtisztításuk nyomán is észlelhettük, hogy egymásra dobált holttestek maradványai vannak előttünk. Nem lehetett kétséges, hogy megtaláltuk a mohácsi halottak első tömegsírjait. Az ásatás első hetében kialakult előttünk a tompaszögű, ék alakú tömegsír körvonala. Hosszúságát tengelyében 14,50 m-nek, szélességét váltakozva 2,20-2,50 m-nek, mélységét utóbb 1,5 m körül mértük. Szeptember 28-án - miközben az első tömegsír feltárási és tisztítási munkáját is végeztük - közvetlenül az első szomszédságában, tőle keletre mintegy másfél m távolságra, ráakadtunk a második tömegsírra. Ez, durva megközelítéssel, ellipszis alakúnak mondható, tengelyének iránya azonos volt az első tömegsír kelet felé húzódó szárnyával. Kisebb, mint az első, hoss/Za 8,5 m, átlagos szélessége 2,5 m. Az első tömegsír nagyjából érintetlennek volt mondható. A másodikat hosszában kettészelte az egykor itt méternyi szélességgel dolgozó árokásó gép, amely a csontok tekintélyes tömegét szétzúzta, egy részét a felszínre szórta. A sírok csontfelületének megtisztítása után látható volt, hogy a csata itt eltemetett halottjait csaknem teljes összevisszaságban hordták, fektették, dobták a sírárkokba. Különösen áll ez a megállapítás a második, kisebb tömegsírra. De az elsőnél sem fedezhettünk fel semmiféle szabályosságot. A csontvázak egy része többé-kevésbé nyújtott helyzetű volt, a hátán feküdt, egyesek nyugati, mások keleti, de más irányokban is igazodó fejvéggel. Voltak a hasukon, a jobb, a baloldalukon fekvők, olyan, amelynek lába térdben felhúzódott, amelyet csaknem orrára buktattak. Egyeseknek a feje, másoknak a lába emelkedett, vagy