Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Adattár - Adatok a hazai himlőellenes védőoltás elterjedéséhez (Vita Zsigmond)

orvosoknak azt a felhívását, amelyet Váradi Sámuelnek a tehénhimlőről írt könyvében új fordításban olvashatunk (149-152. 1.). Magára a himlőoltásra nézve Nagy Sámuel nem adott részletes, pontos útmutatásokat. A célja nyilván inkább az volt, hogy a himlőoltás szükségességéről meggyőzze az olvasóit. Valószínűleg főként Komárom megyében és vidékén terjesztette a kis füzetet, és azután a Magyar Kurír szerkesztőségébe, Bécsbe is küldött belőle 200 példányt.

10 Időközben egyre újabb orvosok csatlakoztak a himlőellenes küzdelemhez, és elkezdték az oltásokat vagy pedig leírták a himlőoltás hasznát és a beoltás módját. A himlőoltás eszerint egy-két év alatt minden jelentősebb magyarországi és erdélyi városban ismeretessé vált. A terjesztéséért, általánosan kötelezővé tételéért azonban még sokáig kellett harcolni. A Magyar Kurírból tudjuk azt is, hogy Sándorffi József bécsi orvos, aki egy pár év múlva Nagyváradra költözött, és a beteg Csokonainak is gondos orvosa volt, 1801. októberében már ajánlotta a himlőoltásról szóló munkáját." A könyv megjelenéséről nem tudunk, címe ismeretlen. Ugyanebben az időben Lenhossék Mihály Esztergom megye fizikusa,

1- továbbá Ambrosy Sámuel és Molnár György miskolci orvosok

13 is hozzáfogtak a himlőoltás terjesztéséhez. Kezdetben csak városiak oltatták be a gyermekeiket, később falusiak is kezdték őket felkeresni. A himlőoltásért folytatott bátor küzdelem egyre nagyobb körzetben, Bécstől és Pesttől egyre távolabbi helyeken folytatódott nem lankadó erővel a következő hónapokban és években. Ismeretes, hogy Erdélyben Nyulas Ferenc végzett a himlőoltás érdekében úttörő munkát.

14 Valószínűleg 1801-ben megkezdte az oltásokat és igen érdekes, sokoldalú tapasztalatairól a Kolozsvári tehénhimlő (Kolozsvár, 1802) c. munkájában számolt be. Nyúláson kívül egy fiatal bécsi orvostanhallgatónak, Váradi Sámuelnek is érdemei voltak a himlőoltás megismertetése és Erdélyben való elterjesztése terén. Váradi Sámuel a bécsi orvosi egyetemen tanult 1801-ben, amikor A tehén himlő avagy a vaktzina című könyvén dolgozott.

10 1802. február 2-án a könyve már teljesen kész lehetett, mert ekkor előfizetési felhívást bocsátott ki.

16 Ebben rámutatott arra, hogy fontosnak tartotta a tehénhimlőnek képen való bemutatását is. „Semmit sem kedveztem a költségnek" - írja. El akarta ugyanis kerülni az addig megjelent hasonló jellegű könyvek hibáit. „Úgy tartom el - is értem tzélomat: mert még olyan tökélletes kép a tehén himlőről sehol is ki nem jött", írja a továbbiakban. Váradi Sámuelnek bizonyára igaza is volt. Könyve a himlőoltásról valóban pontos, megbízható képet adott. Váradi Sámuel előfizetési felhívásában már azt is bejelentette, hogy könyve február „utolsó hetében egészen ki jön a sajtó alól". így tehát az egyik első ilyen jellegű magyar munka volt. A magyarországi előfizetéseket a szerző bécsi címére, az erdélyieket pedig testvérének, Váradi János gyógyszerésznek Nagy-