Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Takács Béla: A sárospataki „Főiskolai Betegsegélyző Egylet" története

Sajnos a Kollégium nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy Soltész János tervét végrehajthatta volna. Gortvay János közigazgató arról tesz jelentést az iskola főhatóságának, „hogy a beteg szegény tanulók ápolására megkezdett kegyes alapítvány arra, hogy a czélba vett kórház kellőleg létre hozathassák - nagyon kevés s elégtelen az iskola közpénztára pedig olly állapotban van, hogy költsönt kényelen felvenni, - ezen okoknál fogva tehát addig, amíg a fel állítandó kórház létesülhetne, az algondnok az ujj épületben egy arra alkalmas szobát jelölt ki, melly a szükségesekkel még ugyan ellátva nincs, de hála Istennek arra ez évben nem is volt szükségünk, mert az egesség állapotja az ifjúságunk között még tűrhető volt, s iskolánk orvosa is híven eljárt kötelességében."

12 Soltész János nemcsak orvosi és tanári feladatát teljesítette odaadó lelkiismeretességgel, hanem mindkét tudományágát irodalmilag is művelte. Az eddigi orvostanárok és iskolaorvosok között az ő munkássága volt a legtermékenyebb. Értekezést írt a „hideg vízről", egészségtant az elemi iskolák számára, amely több kiadást is megért, a népszerű orvostanát a „míveltebb nem orvosok számára" írta. Természetrajzi vonatkozású műveinek száma tizennyolc. Sokoldalúságára jellemző, hogy német olvasókönyvet és latin-magyar szótárt is szerkesztett. 1853-ig viselte az iskolaorvosi tisztséget, ettől kezdve csak természetrajzot és németet tanított. 1872-ben saját kérelmére nyugdíjazták. „A munkához szokott férfi, nyugdíjaztatása után sem tudott már tétlenül élni s a tanári pályáról lelépvén, ismét Aesculáp szolgálatába állott be s 1873-75. évben Biharnagybajom városának községi orvosa lett" - olvassuk a róla szóló emlékbeszédben.

13 Soltész János 1853-ban történt, iskolaorvosi állásáról való lemondása után Lengyel Endre töltötte be ezt a tisztséget. Elődjéhez hasonló szorgalommal végezte feladatát, tíz éven keresztül gyógyította a Kollégium beteg diákjait; jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki egyrészt a belgyógyászat, másrészt a törvényszéki orvostan terén. Az 1869-ben megalakult „Zemplén megyei orvos-gyógyszerész egylet" elnökévé választották, tagja volt a Közegészségügyi Tanácsnak. Lengyel Endre nyugalombavonulása után Raisz Gedeon lett az új iskolaorvos. Tanulmányait a pesti és a bécsi egyetemen végezte. 1863-ban történt kinevezésével gyökeres változás állott be az iskolai egészségügy terén. Legnagyobb érdeme az volt, hogy a régóta terve-