Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Takács Béla: A sárospataki „Főiskolai Betegsegélyző Egylet" története

A SÁROSPATAKI „FŐISKOLAI BETEGSEGÉLYEZŐ EGYLET" TÖRTÉNETE Irta : TAKÁCS BÉLA (Sárospatak) À z 1531-ben alapított sárospataki főiskola minden tudományos és diákjóléti intézménye történetének, így a Betegsegélyező Egylet létrejöttének is vannak előzményei. A XIX. század második felében az egyre jobban szaporodó ifjúsági egyesületeket egyrészt a tanulók nagy létszáma, másrészt a mindig meglevő sajátos diákönkormányzat hozta létre. Az egyletek gyökerei azonban visszanyúlnak a XVIII. századba, mert egyetlen olyan szociális, irodalmi, vagy tudományos érdeklődést kielégítő társulás sem volt a pataki Kollégiumban, amelynek elődjét valamilyen formában meg ne lehetne találni az iskola régebbi történetében. Az évszázadok folyamán kialakult szokások a diákság körében gyakorlattá, a közösségi élet és a szükségszerűség hatása alatt pedig az addigi szervezetlen, íratlan törvények szerint működő társulások, írott törvényekkel, alapszabályokkal rendelkező egyletekké váltak. A pataki iskola Betegsegélyző Egylete aránylag a fiatal diákintézmények közé tartozik. Ez azonban csak akkor mondható el, ha az egylet „szervezett" korszakát tekintjük, mert az említett gyökerek az egészségügy tekintetében is sokkal régebbre nyúlnak viszsza. Ebben a tekintetben az első és legfontosabb támpont az egylet történetének kiindulásánál az iskolaorvosi intézmény létrehozása volt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a pataki Kollégium sok más vonatkozásban, de ebben különösen, messze megelőzte a kor iskoláit, amikor 1791. január 26-án Tóth Pápay Mihályt iskolaorvossá nevezték ki.