Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről

szónak indiai értékelését és alapvető jelentőségét, azt gondolhatja, hogy szél, epe és nyálka valamiféle fiziológiai alkatrészek. Általában a dosa szót még mindig alapnedvnek vagy ehhez hasonlónak értelmezik, holott a betegségekről szóló összes tanokban eredeti és elsőrendű jelentése folyamatosan „hiba". E vitás kérdésnél meg kell jegyeznünk, hogy az indiai orvosok hajlamosak arra, hogy egyes tanokat (főleg az olyan alapvető tanokat, mint a „három hiba", vagyis a Tridosa-doktrinát) a közelfekvő területekre vonatkozó tanokkal összekapcsolják, gyakran anélkül, hogy eljárásukat megindokolnák. Mégis feltűnő, hogy a „három hiba" támaszául szolgáljon a testnek, amely mint a gyógyítási törekvések célpontja rendszerint előkelő helyet foglal el. Más vonalon azonban eléggé gyakran találkozunk a test leértékelésével, így például a Mahabharata bölcselete nem egyszer hangsúlyozza e felfogást. Habár a szövegekben nem találunk kifejezett utalásokat, mégis valószínű, hogy a SuS sutra

0 21, 3. folyt, összevont bevezetése átvette ezt a lefokozást. Kritikailag figyelembe kell venni azt is, hogy (ellentétben az egyébként túltengő „belső terápiával") a sebész, műtétjei folyamán, gyakran nem értékelhette nagyra az emberi testet. A sebészek ilyentén beállítottsága részben már a tanulók által véghezviendő gyakorlatok némelyikén is észlelhető (ld. sutra

0 9, 3). A tanulót, aki az összes tanokat elsajátította, a tanító utasítsa gyakorlatra, adjon neki útmutatást zsír és egyéb gyógyszerek használatára, valamint metszések megejtésére. Bár a tanuló sok tanszöveget tanult meg, nem volt alkalma a gyakorlati tudást megszerezni, csak saját tevékenysége folytán lesz belőle sebészorvos/' A tanító mutassa meg a tanulónak a vágási módozatokat gyümölcsökön, mint: puspaphala (Benincasa cerifera), alabu (Lagenaria vulgaris), kalindaka (Holarrhena antidysenterica), trapusa (Cucumis sativas), ervaru (Cucumis mcio). Tanulja meg a kimetszést és a körülvágást. Vízzel vagy iszappal telt bőrzsákon, hólyagon, tömlőn stb. tanulja meg a hasítást; kifeszített bőr szőrzetén a skarifikálást; döglött állat erein és lótusz-száron az átfúrást (punkciót) ; férges fán, nádszáron vagy száraz lopótöknyakon a felkutatást (szondálást) ; kenyérfa, tök vagy vadalmafa gyümölcsén, vagy döglött állat fogain a kihúzást; selyemgyapotfa méhviasszal bevont levelén a lecsurgást; ruhaposztó