Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben. IV. rész
következtében „génmutáció" léphet fel. Mentségére szolgálhat Weismannak, hogy még nem ismerhette a biokémia idevonatkozó részletkérdéseit, azonkívül nem foglalkozott az emberi teratológiával. Nem tudhatta tehát, amit ma mát klinikai tapasztalatok alapján felismerünk, hogy egy bizonyos rendellenesség nem öröklődik okvetlenül és törvényszerűen azonos formában és képben. Ma már klinikai adatok alapján számos bizonyítékkal rendelkezünk, miszerint szerzett tulajdonságok is öröklődhetnek, de nem az azonosság elve alapján, ahogyan azt Weismann elképzelte. Ma kiterjedt vizsgálatok foglalkoznak pl. a sugárártalom kérdésével és tudjuk, hogy a röntgen, az ionizáló-sugarak stb. milyen káros hatással vannak az ondó- és petesejtekre; megváltoztatják struktúrájukat és kemizmusukat, s ez az utódok kóros fejlődésében nyilvánul meg. Az alkohol túlzott fogyasztása nemcsak szellemi, hanem testi defektus formájában is károsíthatja az utódokat. Nem lehet véletlennek minősíteni, ha az iszákos nagyszülőknek rendellenes unokáik születnek. Láttunk rendellenességgel született gyermekeket, akiknek szülei és nagyszülei tuberkulotikusok voltak. A tuberkulózist bizonyára valamelyik nagyszülő „szerezte", ami mutációt okozott a „csíraplazmában" és végezetül veleszületett rendellenességhez vezetett. Ez a néhány klinikai példa bizonyítja, hogy bizonyos körülmények között a szerzett tulajdonságok változást okozhatnak a fejlődésben, amit a szerzett tulajdonságok bizonyos szempontból való örökölhetőségének tekinthetünk. Ha maga a szerzett tulajdonság nem is öröklődik át az utódokra változatlan formában, az általa okozott elváltozás nélküle mégsem jött volna létre és így bizonyos fokig öröklöttnek nevezhetjük. Ez megcáfolja Weismann azon elképzelését, hogy a csíraplazmában, a génben, minden szellemi és testi adottság megvan és a tulajdonságok az azonosság elve alapján öröklődnek. Ezek szerint egy költő apának nem lehetne tehetséges muzsikus fia! A szerzett tulajdonságok öröklődésének lehetőségét Micsurin és Liszenkó sikeresen bizonyította, azonban a mi szempontunkból nem értékelhetjük a botanikai szempontból értékes Micsurin eredményeit, éppoly kevéssé, mint Mendel, Morgan vagy Weismann elméleteit, mert a növényi öröklődést nem lehet teljes mértékben az emberi genetikára alkalmazni. A genetikusok tévedése abban áll, hogy a
