Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 23. (Budapest, 1962)

Natter-Nád Miksa: A Herbárium növényei

(Cliairaiithus cheiri), apró bojtorján (Agrimonia eupatoria), arany fonal fű, „kit Guren fűnek hívnak" (Cuscuta epythymum), sanicor (Astrantia major), bürök (Conium maculatum), csomorika (Cicuta venosa), tálmosó fű (Equisetum arvense), Szentjánoskenyér (Ceratonia siliqua, de lehet Poypodium vulgare is), vadalma (Malus silvestris) és a kerti alma, a Malusnak valamelyik, ma már meg nem állapítható fajtája. Mindezeknek megemlítése is arra vall, hogy Melius alaposan áttanulmányozhatta a Krauter-Buchot, sőt feltételezhető, hogy a kétszáz Capitel növényeiről bővebb jegyzetei is lehettek, de ezeket a Herbarium összeállítója — mint már említettük — összefüggéstelenségük miatt nem tudta felhasználni, illetve a könyvbe beilleszteni. Kár, hogy Melius nem fejezhette be munkáját és nem maga rendezte azt sajtó alá, mert ebben az esetben a Herbarium egyenlő értékű lenne e kor füveskönyveivel és bizonyára még több növényünk ősi magyar nevéről lenne tudomásunk. így csak részleges mű, bár egyes fejezetei sok tekintetben felülmúlják forrásművének, a Kräuter-Buchnak adatait, némely tekintetben eltér azoktól, helyesebben csoportosítja az egyes növények külső és belső hasznát, az összehasonlításoknál közvetlenebb példákat használ. Ha összekeveredik is a fejezetekben a hippokratészi, a galenusi és paracelsusi felfogás, és a régi Immorális rend szerint közli a növények karakterisztikumait, tehát azt, hogy melyik mennyire nedvesítő, szárító, melegítő vagy hidegítő, több helyen már meg is kritizálja a régebbi füveskönyvek íróit, i A Herbarium egyik érdekessége, hogy egyes növényeknél már pontos előfordulási helyeket említ. A lelőhelyek feltüntetése már a növénytan körébe tartozik. De ez még messze van attól, hogy botanikai műnek legyen tekinthető, mert nincs semmi rendszere és nélkülözi a morfológiai leírásokat, akárcsak a többi korabeli füveskönyv. Sadler József, magister pharmaciae, orvosdoktor, a pesti egyetem professzora írta a múlt század negyvenes éveiben a Herbarium szerzőjéről: „Tisztelet illeti őt, mert első lévén a hazában, aki a növénytant megkedveltette, annak gyakorlatiasságára és a gyógyító növények sokféleségére magyar nyelven hívta fel népünk figyelmét.