Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 23. (Budapest, 1962)
Natter-Nád Miksa: A Herbárium növényei
De Oliva. — Olea; Olay fa. — Olea europaea. De Lauro. — Laurus: bájfű fa. — Laurus nobilis. De Buxo. — Buxus; puxpám. — Buxus sempervirens. De Sabina. — Sabina: B. Asszony ága, Cypros fa, igen szagos Cypros. — Juniperus Sabina. De Cupresso. — Cupressus: Cyprus fa. — Cupressus sempervirens. De Junipero. — Juniperus: gyalogfönyü fa. — Juniperus communis. De Agno casto. — Agnus castus: ketskerágó fa, szűz fa. — Vitex agnus — castus. De Salice. — Salix : füsz fa. — Salix alba. (Valószínűleg ez, mert a népi gyógyászatban még most is elsősorban ennek levelét és héját használják.) De Populo albo. — Populus alba: nagy nyárfa, jegene fa. — Populus alba vagy nigra. (Lehet Populus italica is, amelyet Kitaibel pannonica-nak nevezett el.) De Alno. — Alnus: eger fa. — Alnus glutinosa. De Ulmo. — Ulmus: Szil fa, Alás fa. — Ulmus glabra. De Amygdalo. — Amygdalus: Mondola fa. — Prunus communis. (A Herbarium nemcsak édes, de keserű, Prunus amara, mandulát is említ.) De Nuce regia. — Juglans: Diófa. — Juglans regia (A Herbáriumban említett „magyar dio", amely a gyomorban sárt és hurutot csinál, talán Lonicerus említette „nuces equinae"-re vonatkozik. Ez pedig alighanem. az akkoriban már több helyen ismeretes, balkáni származású lógesztenye, Aesculus hippocastanum termése volt.) De Coryllo. — Corylus: Mogyoru fa. — Corylus avellana. De Pistacia. — Pistacia: Plalyag fa. — Pistacia vera. De Castanea. — Castanea : Gesztenye fa. — Castanea sativa. De Quercu. — Quercus: Töly fa, Czer fa. Quercus robur vagy Quercus sessiliflora vagy Quercus ceris. (Ezeknek levele, kérge és makkja használatos most is a népgyógyászatban.) De Galla. — Galla: Galles, Tölyfa buga. — Galla quercus vagyis gubacs. De Fago. — Fagus: Bik fa. — Fagus silvatica.
