Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 23. (Budapest, 1962)

Dr. Bán Imre: Melius Juhász Péter

leg színesíti Melius Péter oly vigasztalanul komornak tűnő szellemi portréját. 1572. december 16-án éjjel 11 órakor halt meg, amint azt Debrecen város jegyzőkönyvének pontos feljegyzéséből tudjuk. Eltemették másnap délután két órakor a város közönségének tömeges részvételével a Cegléd utca végén elterülő nagy sírkertben. Özvegye, Kiss Erzsébet, Kiss Jakabnak. Bocskay György kismarjai gazdatisztjének leánya és gyermekei, Anna és Dorottya gyászolták. A család sorsáról, néhány apró peres adaton kívül, azt tudjuk, hogy a város minden adófizetés alól felmentette őket, míg az atya nevét viselik. 1593 márciusában mindkét leány férjnél volt már. Okmányból ismeretes Melius házának a helye: a Nagytemplomtól nyugatra, a Hatvan utca torkolatánál állott. Melius sírját 1908-ban próbálta megkeresni Zoltai Lajos, Debrecen múltjának lelkes búvára. Valószínűsíthető, hogy az eredeti, egyébként jeltelen sírkövet megtalálták, ma a Déri Múzeum szomszédságában látható 53. * Debrecen szellemi életének régibb és újabb vizsgálói gyakran mutattak már rá a város kettős arculatára : a haladás fáklyavivője éppúgy volt, mint ,,a maradandóság városa". Lehetetlen e kettősséget már Meliusban fel nem fedezni, s bátran mondhatjuk, hogy a nagymúltú civitas csak napjainkban fordítja crcát egyértelmüleg a jövendő felé. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy múltját bíráló szemmel nézve, méltassa és méltányolja, ami benne érték. Jegyzetek 1. Balogh István : Debrecen, Bp. 1958, Ki — 17. (1. Magvar Műemlékek) la Bod Péter nemesi eredetéről tud (Hist. Hung. Eccl. Bp. 1888, I. köt. 255. 1.), ugyanígy Weszprémi István (Succincta . .. biographia, Lipsiae 1774,1. köt. 104 — 105. 1.) Szatmár megyében nemesi birtokai voltak (1. Nóvák B. alább idézendő művének 76. lapján)