Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. B. D. Petrov: Oroszország és a Szovjetunió orvostörténete marxista vizsgálatának eredményei

tovics, elszigetelten működött, nem álltak kapcsolatban egymással. Nem volt tudományos társaság, folyóirat vagy tudományos központ, amely egyesítette volna az orvostörténészeket. Az általuk kiadott orvostörténeti munkák többsége nem lépte túl a factographia kereteit, rendszerint csupán részletesen összefoglalta a tényeket. E művek értéke korlátozott volt, mivel az esetek többségében valótlan koncepciókból Indultak ki, a hazai orvostudomány történetét helytelen történelmi pozícióból világították meg. Az idealista vagy eklektikus szemlélettel megírt művek hiányosságai mellett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt kiadott orvostörténeti munkák még kozmopolitizmusban, a külföld előtti haj bókolásban is szenvedtek. Túlnyomó többségüket a hazai orvostudomány nagy képviselői igazi jelentőségének a fel nem ismerése, az orvostudományhoz történt hozzájárulásuk valódi értékének a meg nem értése jellemezte. A cári Oroszországban az orvostörténet jelentős mértékben „irattári", az élettől elszakadt tudományág volt, amely főleg a régmúlttal foglalkozott, nem állt kapcsolatban a többi orvostudományi disciplinával, nem hatott azokra, nem vett részt a tudományos discussiókban, vitákban. Az egyetemek orvosi karainak többségén nem is oktatták az orvostörténetet; ott, ahol tanították — a Moszkvai Egyetemen, a Katonai Orvosakadémián —, nem volt kötelező. Az előadások tudományos színvonala igen alacsony volt, s ez a tárgy lényegében semmilyen hatással nem volt az orvos gondolkodásának és világnézetének az alakulására. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a különféle orvosi disciplinák hazai kézikönyveiben és tankönyveiben orvostörténeti rész rendszerint nem volt, s ha igen, — elsősorban a külföldi tudósok érdemeit tárgyalta. Az orvostörténet historiographiájával és methodologiájával kapcsolatos tevékenység szegényes arányait legjobban az a tény jellemzi, hogy 100 év alatt, 1812-től 1912-ig ebben a tárgykörben mindössze 17 munka jelent meg, vagyis ötévenként átlag öt munka. Lehetséges, hogy éppen az orosz orvostársadalomnak az