Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. B. D. Petrov: Oroszország és a Szovjetunió orvostörténete marxista vizsgálatának eredményei

orvostörténeti cikkeket. Egy év alatt több mint 800 cikk jelent meg, s ennek nem lehet nem örülni — az orvostörténetnek mind újabb oldalai kerülnek megvilágításra, egyre újabb, rendszerint értékes anyagok kerülnek be a tudomány forgatagába. Értékes jellemvonása az, hogy az orvosok és tudósok széles körei kapcsolódnak be az orvostörténeti munkásságba, akik megkezdték szakterületük történetének feldolgozását. Az orvostudomány és közegészségügy története terén a feladatokat mindenekelőtt az SZKP XXL kongresszusának határozatai, s az SZKP KB-nak ,,A pártpropaganda feladata a mai feltételek között" című határozata szabja meg. A rendkívüli XXI. kongresszus útmutatásait az orvostörténet területén is meg kell valósítani. Beszámolójában N. Sz. Hruscsov rámutatott: „Jelentős igényeket támasztunk a társadalmi tudományok minden ágával szemben. Közgazdászaink, filozófusaink, történészeink hivatottak arra, hogy elmélyülten tanulmányozzák a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet törvényszerűségeit, hogy tanulmányozzák a gazdasági és kulturális építőmunka tapasztalatait, hogy közreműködjenek a dolgozóknak kommunista szellemben való nevelésében. A társadalomtudományok terén az a tudósok feladata, hogy alkotó módon általánosítsák és elméleti síkon merészen oldják meg az élet által felvetett új kérdéseket. Feltétlenül szükséges sokoldalúan elemezni a kapitalista világban lezajló folyamatokat." Ezek az útmutatások kell, hogy vezessék az orvostudomány és közegészségügy történészeit is — az orvostudománynak mint a biológiával és szociológiával határos tudománynak arra van szüksége, hogy alaposan tanulmányozzák fejlődésének, valamint a szovjet közegészségügy fejlődésének törvényszerűségeit. N. Sz. Hruscsov útmutatása, miszerint múlhatatlanul szükséges elemezni a kapitalista világban lezajlott folyamatokat, ugyancsak szoros kapcsolatban van az orvos- és közegészségügytörténészekkel. Eme folyamatok analízise feltételezi, hogy feltárul az a harc, amely a haladó tudósok és orvosok, valamint a reakciósok között folyik, hogy ismertté válik az olyan kiemelkedő orvosok tevékenysége, mint Cannon, Schweitzer stb.