Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Izsák Sámuel: Stefan Stinca (1865 — 1897) jelentősége a román orvosi gondolkodás fejlődésében

logique cím alatt (1. folyóirat, 1894, 11. sz.) közölte Stíncá munkájának összefoglalt tartalmát. A két világháború közötti években Stíncá emlékét a romániai munkásosztály híven megőrizte. A polgári orvostudomány nem akart róla tudomást szerezni, és mélyen elhallgatta életművét, mely a kizsákmányoló osztályok népellenes egészségügyi politikájának megfellebbezhetetlen leleplezése és vádirata. Stíncá mint publicista, egészségnevelő és politikai író is figyelemre méltó. Rövid, mindössze 32 évre terjedő élete és abból is csak néhány esztendőt felölelő társadalmi és tudományos tevékenysége, maradandó hagyatékkal gyarapította a haladó román orvostudományt. Érdemei elismeréseképpen 1948-ban a Román Népköztársaság Akadémiája post mortem tagjai sorába fogadta. 1955-ben, születésének 90. évfordulója alkalmával a Román Népköztársaság Akadémiája ünnepi ülésen méltatta érdemeit. 1956-ban az Akadémia gondozásában jelent meg a „Mediul social ca factor patologic" új kiadása. A munkásosztály határtalan szeretettel és megbecsüléssel veszi körül azokat, akik a kizsákmányolás elleni harc és a haladás képviselői voltak. A szocializmust építő román nép, a Román Munkáspárt vezetésével, megvalósítja Stíncá eszméit, álmait és célkitűzéseit.