Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat

szemeink előtt fejlődik és láthatjuk, ha egy falu vagy major életét figyeljük, bárhol az országban, hogy az átalakulás forradalmi gyorsasággal halad. Nem állítjuk természetesen, hogy a letűnt évezredek hagyományai, népi gyógyászati maradványai és hiedelemvilága máris eltűntek volna, de foszladoznak, ritkulnak és a felnövekvő nemzedék életében már óriási változások mutatkoznak. Ha mindezt nyitott szemekkel figyeljük, gyakran feltehetjük a kérdést: miként volt lehetséges, hogy a jobbágyság, szolganép, majd ezek utódai a cseléd-zsellér és sommás tömeg, a szegény parasztok milliói olyan mélységes hittel bíztak az ősi hiedelmekben; a honfoglalás előtti ősmagyar táltoshit felcsillanó emlékeiben is? Minderre újra csak azt válaszolhatjuk, hogy egy nép minél elnyomottabb, minél gyarmatibb, annál inkább kapaszkodik szinte ösztönösen hagyományaihoz saját maga megsegítésében, tehetetlenségében. Amíg a feudális, félfeudális és tőkés rendszer idején, a fő és középnemesség, a városi polgárság és iparosréteg a művelődésben csigalassúsággal ugyan, de emelkedett — semmi esetre sem olyan mértékben, mint Európa sok más népe —, addig az egyszerű magyar jobbágy- és szegényparaszti osztály, később ezek utódai a majori cselédség és zsellérek, sommások, nincstelen parasztok, teljesen elmaradtak, mert hiszen az elnyomó osztályok érdeke ezt így kívánta. Világosan következik ebből, hogy az egyszerű szegény nép milliói minden megnyilvánulásában a fogamzástól a szülésen át, a gyermekkoron keresztül, betegségben és csapásokban, a halálig semmiféle természettudományi alapon nyugvó vagy azt csak meg is közelítő magyarázatot nem kapott és nem is talált, kétségbeesett magáramaradottságában nyugalmat csak — mindig, vagy leginkább téves — hiedelmekben és kultikus elképzelésekben talált és lelt. Láthatjuk tehát, hogy a népi gyógyászat, akár az empíria, akár a babonás hiedelmek, fontos tényezői voltak a paraszti életnek és szemléletnek. Ez kétségtelenül bizonyos mértékig zárkózottá is tette a magyar szegénynépet. Ez az oka annak, hogy nép gyógyászati hagyományait olyan nehéz volt kifürkészni,