Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)
Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat
munka teljesen az uralkodó osztály privilégiuma volt. A források pedig semmit vagy csak alig valamit érintették a magyar népmilliók életviszonyait, betegségét, ragályos bajait, ínségét, nyomorát. Mindezekért igen fontos a forrás kirtikája is. A marxista kritika természetesen nem azt jelenti, hogy a régmúlt idők történéseit mai marxista szemlélettel kell bírálnunk, de jelenti azt, hogy annak a korszaknak a társadalmi ée gazdasági viszonyait, azok összefüggéseit bírálatunkban tekintetbe kell venni. A források kutatásánál ismernünk kell az urbárium és úriszékek, az egyházi levéltárak okmánygyűjteményeit, amelyekkel a polgári szemlélet nem törődött, mert hozzá sem férhetett, de publikálniuk úgysem lehetett volna, mert a feudális és tőkés szemlélet érdekei ellen szóltak. A gőgös és veszedelmes nacionalizmust teljesen mellőznünk kell és az összehasonlító anyagunkban tárgyilagosan kell kutatnunk és elbírálnunk a hazai és más nemzetiségekhez való viszonyunkat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy hazánkban a polgáriasodás és a polgárság nemzeti tényezővé válása évszázadokkal elmaradt sok más országétól. Magyarország nemesi nemzet volt és a nemesi nacionalista gőg mindenhol megmutatkozott. Csak lassan, nagyon lassan jutott oda a magyar társadalom, hogy a jobbágytömegek, majd ezek utódai a cselédek, zsellérek és sommások, szegényparasztok is — ha nem is egyenlő értékben — de laza összefüggésben bele tartoztak a nemzet fogalmába. Ez csak 1848—49 után következett be. Semmi esetre sem szabad a falu és a majorok, puszták népei ismertetésénél romantikus útvesztőbe tévednünk. Az idegen behatás kutatásainál is látnunk kell, hogy az gyakran kölcsönös. Általában azt szokták mondani, hogy a magyar paraszt túlzóan konzervatív. Ennek a konzervativizmusnak természetesen társadalmi okai vannak. A feudális és a félfeudális, majd a tőkés társadalom mesterségesen rákényszerítette a lassúbb tempót, a gondolkodásban való elmaradást, az írástudatlanságot, mert ez nekik hasznukra volt.
