Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat

hitvilágának, a táltos-sámán hitnek hiedelmeit is. A táltossámáni hit átment a honfoglaló magyarság keresztény világába is, sőt bizonyos mértékig megerősödött azáltal, mert a kereszténység az ördög-sátán fogalmával nemhogy gyengítette volna, hanem inkább gyakran fokozta az ősi-pogány táltosi hiedelmek egyes elemeit. Ez az oka annak, hogy a táltosi maradványok, hacsak roncsaiban, és felcsillanó emlékeiben is, de napjainkig követhetők a magyar néprajzban éppúgy, mint a népi gyógyászat egyes motívumaiban. A kultikus megerősítés egyik példája a „Balázsolás" ősi szokása, amely abból áll, hogy a papok a hívők torkára keresztbe helyeznek égő gyertyákat, a következő áldást mondják: „Per intercosionem Sanctii Blazii episcopi et martyris, liberet Te Deus a malo guttaris et quolibet alio malo". Több más hasonló pogánykorra visszaemlékeztető egyházi szertartás is van, amelyek lassan most már kimaradoznak a liturgiából. Hasonló eredetű szokás a következő is: az oltár vagy a szószék deszkaszilánkjával vájják fájó fogukat vagy fülüket, abban a reményben, hogy attól meggyógyul. A harangkötél gyógyító erejének is százféle változata van. A karácsonyi kántori gyertya is biztos szer a hideglelés, manapság az influenza ellen. A szentelt barka betegséget elűző hiedelme is pogánykori. A népi gyógyító műveletek egyes részei vagy az analógián, vagy pedig a szimpátián alapulnak. Az analógiából következnek a szuggesztív hatások, amelyek végig vonulnak az egész népi gyógyászaton és sokszor jó eredményeit éppen ebben látjuk. Ezáltal tapasztalhatjuk a sokféle gyógynövény és keverék hasznát is, amelyekben — nagyrészt — ma már tudományosan kimutatott gyógyító hatóanyag nincsen. Ebből következik a feltétlen bizalom és hit a hagyományok iránt, amely apáról fiúra száll és később már írásban és nyomtatásban is örökségünk lett. Csupán ezzel magyarázhatjuk a babonáskodás, a ráolvasás,, szemmelverés, igézés, öntés és kötés „jó eredményeit". Pl. az ínnyújtófű levelét az inakhoz hasonlóan fehér erezet futja keresztül, éppen ezért — az analógia alapján — íngyulladásnál ezzel dörzsölik az inakat. Az emanációs analógia abból áll, hogy a beteg mellé egy olyan embert ültetnek, aki már ugyan10* 147