Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. dr. Halmai János: Gyógyszerészetünk és gyógyszerészeink helyzete a szabadságharc idejében

tanak, s nem ritkán a sebészetre vagy az orvossebésztudori tanfolyamra is adják magukat. Innét van az, hogy gyógyszer­tárak birtokosaivá rendszerint csak olyanok lehetnek, a kiknek annyi pénzök van, hogy valamelly gyógyszertár jövedelmei­nek rendes kamat gyanánt megfelelő tőkéjét az illető birtokos­nak lefizethessék. Boldognak tarthatja magát az olyan, aki per ambages consilii egy új gyógyszertár felállítási engedelmet az illető helyen ki tudott eszközölni : mert az ilyen gyógyszertár köztudomás szerint a befektetett tőkének 80 pctjét (?) jövedel­mezi. De csak ekkor is egész egy r tőke kell a gyógyszertár fel­állítására, vagyis a gyógyszerészsegédnek önállósítására. . . A gyakorlati éveket csakhamar átfutva, a gyógyszerészi tanfolyam végezte közben Pesten vagy Bécsben 1—2 víg évet élnek át, aztán egy pár évet mint segédek néhánya hazai s kül­földi nagyobb városban — természetesen csak kényelmesen— töltenek el; s megunván a vándoréletet vagy a kész gyógyszer­tárat veszik át, vagy tőkéjüket egy illyenbe fektetik, hogy rángj ok lévén végre a gond nélküli családi életnek is örvend­hessenek, mellynek gondjait, terheit, szóval igáját egy-két derekasan kiképzett és munkás, de szegény segéd húzza. E rész­ről nem hivatkozók az amúgy is sokak előtt ösmeretes példákra, nehogy: exempla sint odiosa. ... a betegek szerelése a tudomány haladásával naponként egyszerűsödvén, jövedelmük évenként kevesbedik. . . gyógy­szertárába tetemes tőkét fektetett; kamatai mindinkább kiseb­bülnek. Ez okból nem egyik szűnt már meg gyógyszertár­tulajdonos lenni, hogy tőkéjének más úton jobb kamatot keres­hessen. Mások pedig illatárusokká s fűszerkereskedőkké lesznek, de kisebb városokban szatócsokká is alacsonyítják magukat. Sőt találkoznak ollyanok is, akik valamelly kontárral, vagy lelketlen orvossal lépnek szövetségbe, s megosztván vele a nyereséget. . . Még sok pénztelen gyógyszerészsegéd panaszaira hivat­kozom, mellyekben ők éppen nem jelentették ki a magy. gyógy­szerészet mostani állásaival elégültségöket, s ollykor a vegy­gyógvszergváraknak hazánkbani hijanyát is sajnálattal em­lítek.

Next

/
Thumbnails
Contents