Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. dr. Halmai János: Gyógyszerészetünk és gyógyszerészeink helyzete a szabadságharc idejében

gyógyszerészi, c) a kémlő, d) a törvényszéki vegytant. (Mindezek pedig gyakorlatilag taníttassanak!) e) A gyógyszerészeti természettudományt, ásványtant, füvészetet és állattant. E tanulmányok a gyógyszerészet alapját képezik, ezért rendes tanárok a legnagyobb tökéletességben tanítsák. Ezeken kívül a törvényszéki és rendőri gyógyszerészetet, a gyógyszerészi könyvvezetést, a gyógyszerészi kereskedéstant rendes és rendkívüli tanárok adják elő. 3. A szigorú próbatételt rendes tanárok által, a kari igazgató ellenőrzése mellett, a gyógyszerész testület választmánya előtt tegyék le a jelöltek. 4. A gyógyszerészi tanpálya két év legyen, a gyakornoki idő három év. 5. A megtanult tudományok az országnak és a gyógyszerészeknek csak úgy hozhatnak hasznot, ha gyakorlatba vételüket alkalmazzák, ezért a gyógyszertár önálló igazgatására jogosító oklevelet csak két évi szolgálat után adják ki, így ez tapasztalati gyakorlathoz legyen kötve. Miután a gyógyszerészi tanulmányok tanítására a jövőben gyógyszerészek is alkalmazhatók, szabad hazában pedig minden polgár rend- és álláskülönbség nélkül egyenlő honpolgár, továbbá a gyógyszerészet az egészségtudományi karhoz van csatolva, ezért célirányos lenne a testületnek orvos-gyógyszerészeti tudománykarrá átváltoznia. Ez a gyógyszerészek számára ösztönzésül szolgálna és a két testület között nagyobb rokonságot, összeolvadást eszközölne. A gyógyszerész az oklevél elnyerése után ne a gyógyszerészet mesterévé, hanem tanárává avattassák. Pesten, 1848. május 20-án. A kiképzés rendezése sajnos nem történt meg. Intézkedett még Klauzál Gábor 859—86. számú rendeletével a gyógyszertárak felállításának feltételeiről. Tisztázta a kérvényezés jogát 5840—666. sz. rendeletével és kimondotta, hogy szükség nélkül a gyógyszertárakat nem szabad szaporítani (1387—137. sz.). Bizonyos vonatkozásban a gyógyszerészeket állami tisztviselőknek minősítette 210—236. sz. rendeletével. A fiókgyógyszertárak felállítását beszüntette és elismerte a városok