Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Krisztinkovich Béla: Anabaptista orvosok, gyógyszerészek a higiénia szolgálatában

tek az utcai sár és szenny eltakarításáról, a kutak karbantartásáról és gondoskodtak fürdőkről és ispotályokról is. A hét alsó-magyarországi bányaváros már 1566-ban közös orvost tart és éppen egy ily állás betöltéséről folytatott vita fennmaradt levéltári adatai világítanak rá arra a fontos szerepre, amit az anabaptista orvosok töltöttek be. Magyarázatul meg kell tehát emlékeznünk arról, kik voltak az „új-keresztényeknek" nevezett anabaptisták és milyen szerepet töltöttek be éppen a török hódoltság korában. A hazai törvényhozás, az oklevelek és levéltári adatok az anabaptistákat mint „új-keresztényeket" emlegeti. Rajtuk vallási alapon szervezett „testvéri közösségben" élőket értenek, tehát kollektívumokban dolgozó mesterembereket, akik nálunk számtalan tilalmi rendelet ellenére telepedtek le. Ez a letelepedés nem volt azonban mindig önkéntes, az eredeti történelmi források alapján ma már tudjuk, hogy a parasztlázadások leverése után a habsburgi ellenreformáció és az inkvizíció üldözése elől menekülő, többnyire német származású iparosok vették igénybe humanista főuraink védelmét, akik uradalmaikban, mint hasznot hajtó mesterembereket megtűrték, illetve erőszakkal ott tartották őket. A legrégibb, Budán kelt s I. Ferdinánd által kiadott 1527. évi királyi dekrétum elsősorban az anabaptisták ellen szól. A magyar törvényhozás, a Corpus Iuris a XVI. század folyamán állandóan új és egyre újabb rendszabályokat hoz ellenük.

1 „Ferdinandi I. decr. a. 1548. XII. Articulus H. Anabaptistáé, et sacramentarii, e regno pellendi. Anabaptistas, et sacramentarios, juxta admonitionem regiae majestatis, qui adhuc in regno supersunt, procul expellendos esse de omnium: bonis, ordines, et regni statuerunt: 1. Nec amplius illos, aut quemquiam illorum, intra regni fines esse recepiendos. Ferdinandi I. decr. a. 1556. XVIII. Articulus 26. Anabaptistáé, regno ejiciantur. Statútum est etiam: ut anabaptistáé omnes de omnium dominorum bonis, ac nobilium caetero-