Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Ghitan Teodor: A régi olejkárok nyomai Erdélyben a XVIII. századból

nukban mezőgazdasággal és kézműiparral foglalkoztak, már csak az elmúlt századok emlékeiben éltek. Az erdélyi orvostorténct számára a városok okiratai igazolják az olejkárok létezését a feudális rendszer századaiban Erdélyben. Az erdélyi olejkárokról szóló legtöbb okirat a XVITI. század második, feléből származik, amikor tevékenységük korlátozása elkezdődött és az orvosi adminisztratív szervek különféle módon igyekeztek megakadályozni bejárásukat a városokba és megyékbe. Beszterce város régi leváltárának (Kolozsvári Állami Levéltár) néhány okiratában „Ölträger" néven találjuk őket. Ugyancsak egyes besztercei okirat állítása szerint az olejkárok Magyarországról (biztosan Észak-Magyarországról), Tirolból és Svájcból származnak. Eme okiratok elmondják, hogy hátukra szerelt „szekrénnyel", hármas-négyes csoportokban járnak a megyék városaiban, külvárosaiban és falvaiban. Gyanta-olajat és különböző betegségek elleni orvosságokat árulnak. Azt állítják róluk, hogy nemcsak állatokat, hanem embereket is gyógyítanak, de az általuk gyógykezelt személyeknek inkább ártanak, mintsem meggyógyítanák őket. Mivel ezek az Ölträgerek - olvassuk az okiratban - az általuk kínált gyógyszerek által a lakosságra nézve inkább ártalmasok, ajánlatos volna, hogy a városi és falusi hatóságok ne fogadják be őket a helység területére, sőt ellenkezőleg űzzék, utasítsák, ki őket. 1778-ban dr. Johann Christof Friedenreich, Beszterce város főorvosa (főphysicusa) egyik okiratban megállapítja, hogy „ezen csalóknak" - akik különösen faluhelyen nemcsak az emberek pénzét, hanem még az egészségét is ellopják -, ahogyan ez Szebenben és más megyékben történik - végleges megsemmisítése céljából, nagyon hasznos volna a városba (Besztercébe) való beléptük alkalmával elfogni őket áruikkal együtt és ide küldeni (mármint a városházára), ahol a hamisított gyógyszereket felülvizsgálva a körülményekhez mérten megfelelő büntetést rónának ki reájuk. Ezekből az okiratokból kitűnik az is, hogy az olejkárok élénk forgalmat bonyolítottak le Erdélyben, különösen Szebcn vidékén és működésük ebben az időben nem volt kívánatos; s az egészségügyi hatóságok szigorú ellenőrzése alatt állottak. Már ebben az