Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Gál Lajos: Himlőellenes védőoltás Magyarországon 1802-ben

szülők közül senki vele gyermekét bé nem oltatta, vagy azért, mert nem adtak hitelt annak hasznának, vagy pedig azért, mert a község kivált a magyarok közt (a példa beszéd szerént, hogy után szokott okos lenni). Ebből az lett, hogy midőn 1802. végén és 1803. elején a természeti himlő helységünkbe bekapott, és tsak két hónapok alatt többet mint 90 gyermekeket rettentő tüzével el-pusztított, sokakat pedig éktelenül megpiszkolt volna, amidőn a bé-oltottaknak tsak egyike is a természeti himlőtől egészen menten maradván, leg-kisebb részben is nem szenvedtek volna; ekkor sajnálták esztán sok szülék, hogy bé nem oltatták gyermekeiket; ekkor kezdették tudakozni, ha lehetne-é oltani még most, sőt akkor kezdettek némellyek zúgolódni is, hogy miért a templomban ki nem hirdetődött ez oltott himlőnek hasznos volta. De már késő volt, kifogyott ezen himlőnek magva helységünkből. De Anno 1804. Méltóságos Uraság kasznárja Arany Imre Ur bé oltatván Berénkében Theresia nevű Leánykáját, ismét meg kaptuk ezen jól tévő himlőnek magvát és az említett Arany Imre Theresiájáról bé-óltatta Ingenieur Major Gábor Ür a maga 7 hónapos Leánykáját Judithot die 16. Augusti, melly operatiot most is magam vittem véghez szerentsésen. Ennek himlője tökélletcsségre menvén, bé-óltottam erről die 26. Augusti Pető Samu leányát Susánnát és Takáts Mihály fiát Sándort 5 hónapost. Erről oltottam die 4 Sept. ezeket: Geller Mihály leányát Susánnát, csizmadia mester Szabó András leányát és Császi Klára fiát, Pistát. De minthogy Takáts Mihály Sándor nevű fia szépen indult himlőjét el-dörgölte, a benne gyűlt nedvesség, amellyből kellett volna és lehetett oltani, igen kevés és kéttség kívül hibás is volt, nem is bíztam hozzá, és tsak próbára oltottam mind azokat, a kiket arról oltottam, a kik között volt a fellyebb fel írtakon kívül Nótárius Fercntzi István Úr unokája is, Nagy Péter fia István, ebből a lett, hogy az 1806. esztendőben a Hólyagos Himlő helységükbe ismét bé kapván, mind Császi Pista, mind a Nótárius Úr unokája a Természeti Himlőt meg kapták. Ezeknek himleje, ámbár nem lett ollyan mérges, mint más sok gyermekeké, tsak ugyan himlő volt és sokakba azt a vélekedést oltotta, hogy az a ditséretes jól tévő himlő is ezen példák szerént nem mentheti meg a bé-oltottakat is a Hólyagos himlőtől.