Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Gál Lajos: Himlőellenes védőoltás Magyarországon 1802-ben

HIMLŐ ELLEN ES VÉDŐOLTÁS MAGYARORSZÁGON 1802-ben Irta: Dr. GÁL LAJOS (Tiszaföldvár) E

gyik, 1782-ben kezdődő matriculánkban nagy jelentőségű bejegyzésre találtam, amely orvostörténeti szempontból azéri érdekes, mert nálunk alighanem egyedülálló. Major Mihály 1782-1811 között volt lelkésze a tiszaföldvári református egyháznak, de nemcsak lelki-, hanem testi orvosa is volt híveinek. Megindító, hogy milyen nagy emberszeretettel, felemelő lelkiséggel állott segítségül a testi bajok megelőzésére. „Orvosi" munkájának előzménye az, hogy Jenner Edward 1796-ban állapította meg himlőellenes védőoltásainak eredményességét. Ennek alapján Londonban 1799-ben létesült az első himlőellenes oltó-intézet. Magyarországon későn, csak 1876-ban (XIV. t. c.) tették kötelezővé a himlőellenes védőoltást. Jenner eredményeinek egész Európában híre terjedt. Hat év múlva - az akkori idők szerint elég hamar - Magyarországra is elérkezett a híre, sőt oltóanyagot állítottak elő s végezték is a himlőellenes oltást. A védőoltáshoz szükséges nyirkot teheneken, borjúkon fejlesztették ki. Innen nevezi Major Mihály tehénhimlőnek a betegséget, operációnak magát az oltási eljárást. A feljegyzés a magyar orvostörténelem részére két igen fontos tényt állapít meg. 1. Magyarországon már 1802-ben ismerték és közkincs volt a védő-oltóanyag. 2. A régi himlő olyan katasztrofális betegség volt, amely a védőoltások pauzája alatt újból töme-