Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Adattár - Orvostörténeti adatok a Vay család golopi levéltárából (dr. Bendefy László)

közeli kisebb halmon deszkabódét róttak össze. Ebben naponta kétszer izzó vassal fürdővizet melegítettek a beteg számára. Eleinte - kínzó fejfájása miatt - nehezen viselte el a hámorok nagy kalapácsainak folytonos rettentő zaját, valamint azt az erős zúgást és morajt is nehéz volt megszoknia, amelyet a hajtómű kerekét mozgásban tartó patak okozott, amint vize a kerekekről aláhullt a mélyen fekvő sziklás hegyszakadékba. De ezt is megszokta, és lassanként egészsége is helyreállt. ö 6. A két Vay Miklósné fáradozása korszerű kórház és csecsemőgondozó létesítése érdekében A generális özvegyét, mióta 1831-ben a kolerajárvány alkalmával olyan nagy sikerrel kórházat rendezett be kastélyában, egyre inkább foglalkoztatta az a gondolat, hogyan lehetne Miskolcon korszerű kórházat, falun pedig óvodát létesíteni. ,,A falusi népnek - írja - sokkal nagyobb szüksége lenne óvodákra, mint a városiaknak. Fájdalommal kell azonban éreznem tehetetlenségemet. A terveket csak papírra tenni is mily nehéz! És mennyi akadályba ütközik az ember ezen kívül is. . . A vallási válaszfalak is akadályozzák itt a hasonló kezdeményezést. A lelki szeretet. .. nem hozza egymáshoz közel még a lutheránust és a kálvinistát sem, hát még a katholikusokat. Amíg ez az állapot meg nem javul, ezt minden művelődési intézmény megsínyli."

16 1847-ben nagy ínség szakadt az országra. Vayéknál, Golopon, naponta 70-80 éhezőnek terítettek asztalt. Sokan megbetegedtek az éhségtől és az általános nélkülözéstől. Az ifjabb Vay Miklós felesége, a bécsi származású, bájos Geymüller Katalin, rendszeresen felkereste a falubeli betegeket és .gyógyszert, meg ételt osztott ki nekik. A súlyosabb betegeket a kastélyban ápolták. Egy szerencsétlen nő ott szenvedett ki, a rögtönzött kórházban. Az aratás kezdetével csökkent az ínség. Kevesebb lett az éhező és ezzel együtt a betegek száma is örvendetesen apadt. „Az a sajátságos, - írja Johanna - hogy a tótok közt volt a legnagyobb a szükség. Igaz ugyan, hogy ők lakják a legterméketlenebb helyeket. El is özönlötték nagyhirtelen a mi síkságunkat. Itt is elég nagy volt ugyan az ínség, de azért magyart ritkán lát az ember koldulni, vagy a szülőföldjéről kivándorolni. Különben ez, a csaknem egész Európát sújtó ínség szinte megfoghatatlan. A kormány Miklós fiamat királyi biztossá nevezte ki, hogy ahol lehet, segítsen az éhínségen. Sajátságos: mihelyt pénzt láttak, azonnal mindenütt lehetett gabonát találni. Még most is vannak tele magtárak. . . amelyek a piacot elláthatják; de a gabona ára még mindig igen magas. A baj gyökere