Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Adattár - Orvostörténeti adatok a Vay család golopi levéltárából (dr. Bendefy László)

kevesebb: három nyugtát talált, ugyanis ez a pénz három kézen ment keresztül, amíg 24 óra leforgása alatt az állampénztárba jutott.

2 De minden pontosan megkerült, és a generális a kamatos kamatok okozta 120 forintnyi tőkeszaporulatot is a siketnémák váci intézetének adományozta, hogy „hazafiúi Nemesen gondolkodó szívvel" segítsen „az Némák nyomorú sorsán". A generális áldozatkészsége akkora volt, hogy szinte mindenét szétosztogatta a kulturális és jótékonysági intézmények között, olyannyira, hogy végül tűnődhettek azon, miből élnek. Hányszor, de hányszor találkozunk Vay Miklósné

v Adelsheim Johanna leveleiben, feljegyzéseiben ilyenféle őszinte megnyilatkozásokkal: ,,. . . a naponkénti kiadások fedezése is gondot ád; nem mehetünk bele . . . költekezésekbe."

10 4. Az 18

v. évi kolerajárvány Hét évvel a generális halála után, váratlanul kolerajárvány szakadt az országra. Fiát, a 29 éves ifj. Vay II. Miklós borsodi alispánt nevezte ki a király kormánybiztossá az ország egész északkeleti felvidéki területére a kolera elleni küzdelemben. Az ifjú kormánybiztos igen erélyes kézzel nyúlt a dologhoz. Mindenütt ott volt, ahol kellett lennie. Ragályházakat építtetett, gondoztatta a betegeket és aránylag rövid idő alatt sikerült megállítania a veszedelmes járvány tovaterjedését. Ennek a munkának részleteit még senki sem dolgozta fel. A forrásanyagot: rengeteg hivatalos jelentést a kolera terjedéséről stb. a sárospataki ref. akadémia levéltára őrzi.

11 Maga a járvány elleni küzdelem vezetésére hivatott kormánybiztos is meg-kapta a kolerát, de erélyes kúrával sikerült elejét vennie a bajnak. Ekkoriban Zsolcának 1000 lakosa volt. Ebből közel százan betegedtek meg komolyabban. Az alispán és édesanyja, a generális özvegye, 60 ágyas kórházat rendezett be a zsolcai kastélyban a betegek számára. Miként Johanna asszony emlékezéseiben és leveleiben olvassuk, 14-en haltak meg náluk. A felgyógyultakat még 10-14 na

pig maguknál tartották, és külön épületben szanatóriumszerűen ápolták. Ugyanekkor Miskolcon a kolera miatt 600 haláleset volt.

12 Magáról a betegségről Vay Miklós generális özvegye ugyanott így ír: „Azt a tapasztalatot szereztük, hogy bár a kolera bizonyos körülmények között fertőző, mégsem olyan, mint más idegbetegség, vagy forróláz. Minden kordon vagy egyéb óvintézkedés fölösleges, mert semmit sem segít, s csak a kedélyeket izgatja fel. Alsóbb fekvésű vidékek, vagy nagyobb vízfelületek mentén levők jobban ki vannak téve a pusztító kórnak".

12 Ezeket, az első kolerajárvány idejében szerzett tapasztalatokat a későbbi, kolerajárványok teljesen igazolták.