Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
Adattár - Orvostörténeti adatok a Vay család golopi levéltárából (dr. Bendefy László)
Úgy látszik, Cházár András levélben fordult Vay Miklós generálishoz i8oi-ben. Levelét, amelyet - sajnos — nem ismerünk, a generális i8oi július utolsó napjaiban vehette kézhez. Azonnal felelt reá és 500 rajnai forintot ajánlott fel a nemes célra. A válaszlevelet másolatban ismerjük és teljes terjedelmében itt közöljük. „Tellyes Bizodalmú Úr! Hozzám botsájtott Levelét az Úrnak tisztelettel és tellyes örömmel vettem, szívesen örülök rajta, hogy kedves hazafiai Nemesen gondolkodó szível meg esett az Némák nyomorú sorsán, 's ugyan azon enyhítő szerekkel akarják rajtok a természet mostohaságát enyhíteni, amellyekkel a' tsak nem minden akadájokon felül hágni tudó emberi elme fel talált, 's a' könyörületességre hajtó érzékeny emberi szív, már jó időtől fogva gyakorol más Országokba. Ezen nemes tzélnak elérését, én is tsekély tehetségem szerént eszközleni kívánván, Ott száz Nro 500 Rftokat ajánlok olly móddal, hogy még magát azon summát effective le nem teszem, ezen summának 6 pro centum Interesét, minden a' mai nap túl számlálandó Esztendőnek el fordulásához leteszem, 's le fizetem tisztelettel, szolgája B. Vay Miklós m: p: Golop 30. Julii 1801." Ezek szerint a generális a váci siketnéma intézet alapítási költségeihez Vsrr a d résszel járult hozzá.' Ezt kellőképpen méltányolhatjuk, ha tudjuk, hogy a következő hasonló intézetet (az izraeliták budapesti siketnéma intézetét) csak 74 év múlva, a siketnémák budapesti állami intézetét pedig csak 1891-ben alapították. A többi hasonló állami intézet is nehézkesen alakult meg; (Kaposvár 1897; Kecskemét 1900; Szeged 1900; Eger 19C1; Debrecen 1903; Sopron 1903). Vay Miklós adományának sorsa külön érdekesség. A generális az 1801. július 30-i levelében foglaltaknak megfelelően az 500 forintot apránként a Borsod megyei állami kasszába rakta. Miként Nagy István, a váci intézetre összegyűlő összeg kezelője írja, 1804 május havában az utolsó részlet is az államkasszában volt. Erről „Andeas Császár" (sic! azonos Cházár Andrással) küldött a levélírónak jelentést. 8 Ez az adomány azonban nem érkezett meg rendeltetési helyére, annak ellenére, hogy a generálisnak kezében volt Kiss József borsodi alispán nyugtája az utolsó befizetett részletről, 1804. május 14-i keltezéssel. 7 Mivel ekkoriban Napóleon igen összekuszálta az államok és vele az emberek sorsát, a háborúskodások és nemesi felkelések közepette mindenki elfeledkezett erről az adományról. Mivel a generális nem kapott semmiféle köszönő vagy nyugtató levelet, az intézet anyagi ügyeit intéző bizottmánytól, nyugtalankodni kezdett, hátha elsikkasztották az adományát. 1810 november végén feltehetően az adományozó kérésére — kutatni kezdték, hova lett a pénz.-A vizsgálattal Fodor Pált, Borsod vármegye jegyzőjét bízták meg. Még a Helytartótanács is beleavatkozott a dologba. Ügy látszik, a generális, mivel neki
