Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenességek pathogenesise történelmi szemléletben. II. rész. Történelmi fejlődés a XIX. századig

mint kevés más mű. A monstrumokról írt munkája lényegében véve nem mond mást, mint amit addig írtak, de olyan mindent átfogó összeállításban, amely a kutató, a történész és a bibliográfus számára nélkülözhetetlen. Hallernak tekintélye révén nagy befolyása volt korának orvosaira és bizonyos tekintetben irányítója is volt a XVIII. század orvostudományának. Hallerral egy nagy korszak zárul le, de vele egy, még nagyobb korszak indult útjára. Haller az útelválasztónál állt. Nem részletkutató, mint Wolff, de szerepe éppoly döntő az orvostudomány szinte valamennyi ágának fejlődésében, mint Morgagninak, akinek hatalmas munkája a „De sedibus et causis morborum" (Venetii 176O. Határkövet jelent az újabbkori orvostudomány útján. Töredékekben végignéztük egy orvosi szakágnak útját egészen a XVIII. század végéig. Ha kritikai szemmel figyeljük az eseményeket, akkor ahhoz a megállapításhoz jutunk, hogy az addigi részletkutatást egy,szintézisnek kellett felváltani. Ez a nagy szintézis a XIX. században történt, ebből nem hiányzott a pathológiás embryológia sem. A modern teratológia Meckellei kezdődik, Geoffroy St. Hiliaire-rel folytatódik, és a század végén és a XIX. század végén Dareste, Ballantyne és Schwalbe munkásságával éri el tetőfokát. A XX. század néhány részletkérdés megoldásán kívül nagyobbára a XIX. században mondottakon és leírtakon vagy az akkori megállapításokon élősködik és rágódik. Sok szaktudós felvetett újabbnak látszó kérdéseket, amelyekről könnyen meggyőződhetünk, hogy már régen foglalkoztak vele elődcink és ahogyan azok sem tudtak végleges választ és megoldást adni, úgy mi sem tudunk lényegcsen többet. Csak legyen bátorságunk ezt bevallani, mert ha elismerjük, hogy ma sem tudunk sokkal többet a teratológia terén, akkor már egy lépéssel előbbre jutottunk. Keresnünk kell azokat a problémákat, amiket a régiek nem vetettek fel, vagy nem dolgoztak ki és akkor új utakra tereljük a veleszületett rendellenesség pathogenesisének kutatását. 13 Orvostörténeti közi. 193