Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenességek pathogenesise történelmi szemléletben. II. rész. Történelmi fejlődés a XIX. századig

os intermaxillare, vagy os incisivus fejlődését, amelyet Goethe felfedezésének tulajdonítanak. A fejlődéstan kialakulásában döntő szerepet vitt William Harwey. A vérkeringésről írt felfedező munkája mellett, életének utolsó éveiben kiadásra került művében az .,ExercitatÍones de generatione animalibus"-ban kifejti az „Omne vivum ex ovo" elvét. A gerincesek egyes embryonalis stádiumát részletesen ismerteti és elméletileg arra a következtetésre jut, hogy az emlősök embryói is ,,tojások"-ban fejlődnek. Az alacsonyabbrendű élőlények ősnemzését nem tagadja, de nem is fogadja el maradéktalanul. Az ősnemzés elméletét végérvényesen a firenzei udvari orvos, Francesco Redi cáfolta meg kísérleteivel. Megfigyelte, hogy a rothadt húson a kukacok a legyek által odarakott petékből fejlődtek ki. Az embryológia fejlődésében határkövet jelentett a mikroszkóp felfedezése. Leeuwenhoek felfedezi a spermát. Swammerdam a béka pctcosztódását figyeli meg és a rovarok fejlődését tanulmányozza. Régnier de Graaf felfedezi az emlős állatok petefészek folliculusait, amit róla neveztek el Graaf-féle tüszőnek. Malpighi összefoglaló munkát ír a csirke fejlődéséről és cmbryológiai vizsgálatokat végez rovarokon. így alakul ki lassan a normális fejlődés ismerete és a XVIII. század közepétől kezdve előkészítik az új embryológia talaját. A normál embryológia mellett a pathológiás embryológia tanulmányozását sem hanyagolták cl. de a vele született rendellenesség kórokával elsősorban a gyakorló orvosok foglalkoztak, akik az életből vették tapasztalataikat. Ambroise Paré, a XVI. század nagy francia sebésze nagyobb összefoglaló munkát írt a monstrumokról. Paré Conrad Lycosthenes 1557-ben megjelent ,.Prodigiorum ac ostentorum chronicon" című munkájában saját tapasztalatait és elképzeléseit írta le. Mind Lycosthenes, mind Paré munkáiból nem hiányoznak a fantasztikus leírások, az összenőtt ikrek, amelyek közül az egyik ember, a másik állat, vagy embertestű, állatfejű szörnyek és hasonló fantáziaszülte lények; emellett azonban számos jó megfigyelést is leírtak. A monstrumok okait Paré a következőképpen összegezi és magyarázza: /. Isten