Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenességek pathogenesise történelmi szemléletben. II. rész. Történelmi fejlődés a XIX. századig
tapasztalat nélkül. Nem szabad az egyiket túlságosan kiemelni, viszont a másik értékét sem lehet csökkenteni. Egy harmadik típus sokkal rosszabb, aki rosszul figyel meg." Bonnet írja az 1762-ben, Amsterdamban megjelent ,, Considerations sur les corps organisés"-ben válaszképpen Hallernak: „Én nem futottam át valamennyi szerzőt, akik a szervezett testről írtak; a számuk túlságosan nagy. Csak azokat konzultáltam meg, akiknek írásait eredetinek tartottam és ezeknek szenteltem a tőlem telhető legnagyobb figyelmet . . . Nagy előnyöm, hogy magam is megfigyeltem. Ez megkönnyítette helyzetemet, amikor kivonatoltam és kiválasztottam a természettudósok írásait. Azt hiszem megbocsátják nekem, hogy saját megfigyeléseimet is felhasználom." Wilhelm Roux, a fejlődésmechanika fogalmának megalapítója az innsbrucki anatómiai intézet 1889. november 22-i megnyitásán elhangzott ünnepi beszédében a következőket mondta: „Kötelességemnek tartom utalni arra a megdöbbentő tényre, hogy az állati és emberi szervezet fejlődésére és fennmaradására vonatkozó adatok javarésze klinikusoktól és patológusoktól ered, azaz olyan kutatóktól, akiktől ez a kutatási terület látszólag távol esik. Ennek oka az, hogy a kóros elváltozások és a fejlődési rendellenességek a szervezet alkalmazkodási képességét tárják elénk a szervezet egy, esetleg több részének elváltozása, vagy kiesése esetén. Tulajdonkéopen ugyanazt akarjuk kísérletesen előidézni, abból a célból, hogy a képződmények szervezet-átalakító szerepét megismerhessük. A patológusok és a klinikusok is számos érdekes kísérletet végeztek annak érdekében, hogy a szervezetet átalakító folyamatok okait felderítsék." Ilyen ércclcmben tanulmányozzuk az embryológia és pathologiás embryológia kialakulását, illetőleg a felfogásokat a normális és a kóros embryológia fejlődéséről. Már a babyloni Talmudban szó van a veleszületett rendellenességekről. A rendellenességekben valamilyen szelíd vagy vad állatot, sőt szárnyas démont is véltek látni a talmudisták. Ismerték a császármetszést, a lábra fordítást és néhány olyan rendellenességet, mint a végtaghiány, az imperforált anus, a hermaphroditismus, kryptorchizmus, hypospadiasis stb. Az ilyen defektust az
