Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Farkas László: A sejtelmélet és a dialektikus materializmus. II. rész

dialektikának, egyszóval a marxista filozófiának felbecsülhetetlen természettudományos forrása és igazolása. Míg Engels a darwinizmusnak és magának a haeckeli tanításnak jelentőségét elsősorban a materialista dialektika szempontjából emeli ki, Lenin a filozófiai materializmus védelme, a szubjektív idealizmus leleplezése szempontjából elemzi. A burzsoáziát, a klérust és az idealista filozófusokat elsősorban Haeckel biológiai és világnézeti tanításának materialista tartalma nyugtalanította és késztette kíméletlen ellentámadásra. Hiszen: „az egész professzori filozófiának és teológiának „szent" tanítását tiporja sárba Haeckel könyvének minden oldala. (Lenin Művei: 14. köt. Bp. 1954. 364. old.) (Lenin itt a „Weltratclről" beszél.) Jóllehet Haeckel materializmusa ösztönös és dialektikája fogyatékos - ami számos hibás megállapításának elméleti forrásává vált, de mindent összeadva és kivonva Haeckel: „A természettudomány szempontjából gúnyt űz az összes idealist1, tágabban: az összes speciálisan filozófiai mesterkedésekből, még a gondolatát sem engedve meg annak, hogy lehetséges volna más ismeretelmélet is, mint a természettudományi materializmus. A materialista szempontjából gúnyolja a filozófusokat, de nem látja azt, hogv ő maga a materialista szempontját képviseli!" (Uo. 366. old.)

3 Engels és Lenin értékelése és kritikai megjegyzései iránytűként szolgálnak Haeckel egész életművének elemzésében, mivel ezek a megjegyzések a haeckeli szemlélet döntően pozitív jelentőségégére és fogyatékosságaira egyaránt reflektorfényt vetnek. De egyúttal segítséget jelentenek Virchow fejlődésének megértéséhez is, mely fejlődésnek általános tendenciája a materializmustól az idealizmus felé mutat. Virchow politikai, filozófiai és természettudományos szemléletének fejlődésében három - egymástól élesen el nem határolható periódust különböztethetünk meg. I. Haladó periódus: ezt az időszakot a polgári forradalom aktív támogatása, a filozófiai materializmus és a dialektika irányában történő tájékozódás, a biológiában pedig a fejlődés gondolatának támogatása jellemzi. Az 1848-as felső-sziléziai éhtífuszjárványról szóló jelentésének befejező részében a fiatal Virchow kö-