Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Palla Ákos: Magyarországi betegellátás a XI. században

accu quoque appareils demonstratus, item magnus lapis actu vulgo Ördögrágta kő nominatus et leprosorum puteus iam vulgo Aranyoskut apellatus, lumen et manudictione praebere et antiquum quoque metalium ductum e potiori sessus de fluxum praeter labentis fluvii. vulgo Seéd vize versari dignosccbatur". Ezek alapján világos, hogy az önkényes fordítások és egyéni értelmezés alapján hosszabb ideig az lehetett a vélemény, hogy 1082-ben a leprások számára már kórházzal rendelkeztünk. Ma az előadottak alapján bizonyított az a tény, hogy a puteus szó kutat jelent és az eddigiek során egy városszéli leprás telep kútját állapítottuk meg és semmi mást. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy egy ásatás a kút környékén határozott bizonyítékok birtokába juttatna, azonban esetünkben erre jelenleg nincs szükség. Összesítve a korábban előadottakat, megállapíthatjuk, hogy a második évezred küszöbén a magyar betegápolás és kórházi gondolat, hasonlóan az egész Európában szokásos gyakorlathoz, a betelepült bencések és egyéb gyógyítással foglalkozó rendek kezében van. István az ország több helyén alapít benedekrendi kolostorokat, ahol a Monte Casino-i szellemnek megfelelően tanítással és a beteg emberek gyógyításával foglalkoznak. Adatok vannak arra vonatkozólag, hogy a rend a XI. században már az ország 22 helyén fejt ki működést. A máig lepergett idő alatt, 900 év múltával, csak a pécsváradi xenodochiumra vonatkozó oklevél és annak későbbi átírásai maradtak meg, tehát csak egyről van írásos bizonyítékunk. Az analógiák ezt a gondolatot természetesen tágíthatják, azonban kockázatos dolog lenne ennek alapulvétele mellett, hely megjelöléssel több kórházról beszélni. Az a tény, hogy e század folyamán egyéb xenodochium vagy hospitale alapításáról is van tudomásunk, bár ezek az ország határain kívül történtek, még inkább megerősítik azt a feltevést, hogy magában az országban nemcsak azok voltak, amelyekről okirati bizonyítékkal rendelkezünk, hanem nyilván több. Jellemző az is, hogy ezek az alapítások kizárólag az első király uralkodására esnek. A század folyamán hasonlóról vagy többről tudomásunk nincs. Linzbauer megemlíti korábban idézett művében, hogy: „Hungáriáé Regnum suis cladibus nobile praestantissimos lapsis ternie