Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Krisztinkovich Béla: Anabaptista orvosok, gyógyszerészek a higiénia szolgálatában

hozta feleségét Alvinczre, ahol a hitközség őt a fikdősök elöljárójává tette. Bethlen Gábor fejedelem betegsége 1629-ben igen elhatalmasodott és több doktor igyekezett udvarában a fejedelmet meggyógyítani. Politikai ellenfelei is melegen érdeklődtek egészségi állapota iránt és a kor szokásai szerint doktorokat ajánlottak neki, többek között anabaptista orvost is. így Illésházy Gáspár, akinek családi és uradalmi összeköttetéseiről az új-keresztényekkel több ízben megismerkedhettünk, megjegyzi, hogy a morva kardinális nem volt más, mint Dietrichstein, Nikolsburg vár ura, aki az ottani új-keresztények patrónusa volt, bár egyébként erélyesen üldözte az eretnekeket. Kemény János önéletrajzában Bethlen Gábor betegségének végzetessé válásáról ezt írja: „Végre Bercsényi Imre nekünk atyánkfia .. . és római császár birtokába telepedék, azonkívül pozsonyi fokamarásságba állíttaték, ez azért egykoron, midőn az fejedelmet az fuladozás igen háborgatná, jővén be Erdélybe az fejedelmet és szalutála és kommendálná neki egy morvái doktor embert, ki római császárnak is ordinárius medicusa vala . . . Elérkezvén pedig, recta mindjárt a savanyú vízhez magavitelét és azzal élését pesvadeálta. Ez ellen az evangélikus Scultetius és a zsidó Ribérius doktorok igen protestáltak, de mégis a száldobosi gyógyvízzel kúráltatta magát a fejedelem . . . Azzal elmene az új-keresztény doktor, egész bizonyos információt vivén az ellenkező helyekre." Kemény János tehát az eredménytelen kúra miatt meg is gyanúsítja az új-keresztény doktort, hogy a császáriak ügynöke volt. Az új-keresztények a gyógyvizes forrásokat nemcsak fürdésre, hanem ivókúrára is rekommendálták és a korsós hittestvérek által készített művészi tökéletességű palackokban, amelyeket légmentes óncsavarzattal zártak le, szállították főúri megrendelőiknek a kincsetérő gyógyvizeket. Csak közvetve tartozik ugyan a XVII. századbeli magyar higiénia kultúrtörténetéhez, de ide kívánkozik, Kemény János erdélyi fejedelem önéletírásának az 1629/30. évekből feljegyzett adatai közül az alábbi: „A fejedelemasszony megfattyazott, leánygyergyemeket szült: az feredőházról vitték ki az vinczi új-keresztény asszonyok tartására." Az a mondat élesen világít be Branden-