Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Szőkefalvy Nagy Zoltán: Winterl Jakab, a pesti orvoskar első kémiatanára

meg - mondja -, mert az atom önmagától halott, vagyis relatív sajátságok nélkül való".

8 Az, ami ezeknek az atomoknak sajátságokat, „lelket ad", ő a „lelkesítő princípiumok", a sav- és bázisprincipium közreműködésének tulajdonította. A „lelkesítő princípium (princípium animans) az, ami a tehetetlen sajátság nélküli anyagot sajátsággal ruházza fel. Azt a lelkesítő princípiumot, amely által a test sav lesz, savprincipiumnak (princípium aciditatis), amely által pedig bázis lesz, bázisprincipiumnak (princípium basicitatis) nevezzük" írja.

8 „A természetben - írja máshol - az anyagok minden vonzása a savprincipium, illetve a bázisprincipium által történő lclkesítéstől (animatio) függ."

12 Látható az elmondottakból, hogy igen sok, ma is értékelhető megállapítását hátrányosan befolyásolta kora mechanikus világnézete, amely az anyagot és az azt mozgató erőket élesen elválasztotta, feloldhatatlan ellentétben állónak látta. Nem fogódta el Lavoisier savelméletét sem, mint ahogy ez az előbbiekből már többé-kevésbé következtethető. Míg az oxigén névadója azért nevezte el ezt a gázt így, mert szerinte ez az oka a savak savas jellegének, Winterl a „savprincipium" jelenlétével magyarázza egyes anyagok savasságát. Bizonyos mértékben a savak hidrogénion-clmélete előhírnökeként is tekinthetjük őt, szerinte ugyanis a vízben a sav és a „bázisprincipium" együtt fordul elő, az általa elemnek tartott víz és a pozitív elektromosság vízbázist ad, a víz a negatív elektromossággal vízsavat eredményez, a víz pedig úgy keletkezik, hogy vízsav és vízbázis egyesül egymással. Nem követte Lavoisiert abban sem. hogy a hőt és a fényt a többi elemhez hasonló anyagnak tekintse. Szerinte: „A hő, amenynyire az emberi ésszel következtetni tudjuk, a sav- és bázisprincipiumok egységében áll", vagyis nem kézzelfogható anyag, ebben még helyes a megállapítása, továbbá, kizárólag spekulatív úton levont következtetései már nem állják meg a helyüket. A fénynek egészen különös szerepet tulajdonított Winterl, s ilyen megállapításait olvashatjuk: „A fény a természet egyik leghatásosabb hatalma."

8 és „A fény nélkül a szervetlen természet tehetetlen lenne."

12 stb. Ezeket az állításokat a tudomány nem