Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Szőkefalvy Nagy Zoltán: Winterl Jakab, a pesti orvoskar első kémiatanára

illető elbánás. Ezért Winterl csak az orvostörténelemben került kellő méltatásra. (Magyary Kossá)

19 Osztrák születésű volt ez az orvos, akinek először kellett az ország első orvoskarán a kémiát előadnia. Hazánkat, népünket azonban megszerette, s ha nem is tanult meg soha tökéletesen magyarul, igen sokat tett a magyar kultúráért. Winterl életrajza meglehetősen egyszerű. 228 évvel ezelőtt, 1732. április 15-én Eisenerzben, Stíriában született, egyetemet Bécsben végzett, ahol a hírneves Crantz professzor irányítása mellett már hallgató korában is részt vett professzora növénytani tudományos munkáiban. A természettudományok közül elsősorban a kémia és a természetrajz érdekelte, mégis hallgatótársai és professzorai meglepetésére 1767-ben olyan doktori disszertációval lépett elő, amely orvosi jellegű (a lázak eredetére vonatkozó tanulmány) volt.

1 A doktorátus megszerzése után előbb Felső-Ausztriában folytatott orvosi gyakorlatot, majd pedig a magyar bányavárosok orvosa lett. Amikor tehát az egyetem új tanszékeit 1770-ben felállították, érthető, hogy munkahelye közelsége miatt reá esett a választás a botanika és kémia közös tanszékének betöltésére, hiszen még nem felejtették el a bécsi egyetem egykori kiváló hallgatóját. Elképzelhetetlenül nehezek voltak a tanszék első évei. A semmiből kellett megteremteni az oktatás és a kutatás legelemibb feltételeit, még hozzá igen nyomorúságos körülmények között. A vegytani laboratórium felszerelésére a kormány 600 forintot, a kísérletekre évente 300, a laboráns fizetésére 1T4, a szükséges könyvekre pedig egyszer s mindenkorra 200 forintot utalványozott.

16 Pauler adatai szerint az egyetem új tanárainak kezét igyekeztek megkötni minden lényeges és lényegtelen kérdésben egyaránt. Egyetlen tudományos könyvet sem vásárolhattak meg a bécsi egyetem külön kikért véleményezése és a kormány engedélye nélkül. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a sok bürokratikus eljárás kikerülésével saját fizetésének jelentős hányadával járult hozzá az egyetemi oktatás szükségleteinek előteremtéséhez. A nehéz körülmények ellenére igen sokat dolgozott, világszerte ismert kémikus volt, mint jó kísérletező, s mint olyan szakember,