Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége

eshetett hibákat magam meg igazitanám, világosabbá, határozottabban irnám és ezt annyival könnyebben meg tehetném, minthogy a feleségem is meg egyezett intézetemben, de félek attól hogy hiúságnak tartanák tzélomat - de tartok attól is, hogy ugy járnék mint Aesopus azon öreg embere, ki szamarával, s fiával utazva, bármint próbálta, az emberek gunyolását el nem kerülhette. Akármi sorsa légyen intézetemnek, jol esik lelkemnek, midőn ezt irom is, valamint jol esett, midőn e tzélra sokakat nélkülöztem, mert azt hittem s azt hiszem ma is, hogy kedves szülötteföldemnek, a szenvedő emberiségnek halálom után is használhatok, azt hiszem hogy a köz jot elö mozdítom (A köz jo iránti érzetemből magyarázható az, hogy Bétsben létemben a tehén himlő természetéről és terjesztése módjáról, midőn a hólyagos himlő Erdélyben rettenetesen öldökölt, költsön pénzel terjedelmes, az egészet kimerítő munkát nyomtattam ki; hogy Dr. Beérnek az egésséges és gyenge szemekre való gondviselctröl irt munkáját magyarra fordítva kiadtam, s ezt is költsön pénzel; hogy a bábaságról, s a bábák számára utasítást Írtam, s hogy végre a selyem tenyésztésről, s az eperfák szaporítási módjáról könyvet adtam ki.) és ez nem tsak elfelejteti, de meg is édesíti, azt a sok gondat, azt a sok fáradságát, s önnön magam oly sokszori, és sok féle magam meg tagadását, mellyeknek gyümöltse intézetem. Hogy tzélom jo és nemes, arról az is eléggé meg győzött, hogy az Isten naponként, mondhatni szembetünöleg segített: szerentsés voltam beteg embertársaim scgedelmezésébcn. A betegülö gyermek ágyas aszszonyoknak 48 esztendők alatt, ebben a Vármegyében, mint sokaknak tettzett nevezni, véd angyala voltam, mert egyen kivül, a kihez a hely távolsága miatt későre és a leg nagyobb, a leg ostobább hibák megtétele után vitettem, mindeniken segítettem. A leg szegényebb paraszt asszony, ugy mint a leg első Uri Asszony, szülésök alkalmával nyugodva érezték magokat, ha engemet közel lenni tudtak, mire nézve engemet betegülésök ideje előtt már néhány holnappal az utolsók figyelmeztettek, s ha lehet, hon lennem meg kértek. Soha én előttem Also Fejérvármegyében egy rosszul indult gyermeket az annya méhében meg nem fordítottak, (Turpissimum aucilii genus, in necessitate ultimum, opportunitate nocendi primum. Professorom Bocr Lukáts